Gúnyosan felhorkantam Darwin mondataira. Ez most tényleg meg akar sérteni? Még hogy nem tudom elcsábítani. Chh… ez a feltételezés felháborító.
- Szerintem viszont, ugyanolyan liba, vagy mint a többi, aki mind a lábaim előtt hever, és csak azért könyörögnek, hogy csak egyetlen pillantást is vessek rájuk. – mondtam flegmán, majd Liliana utolsó mondatára összeszűkítettem a szemem. Túlzottan nagyra van magával. De velem csak ne szórakozzon senki. Megragadtam a lány csuklóját és magam a lá rántottam.
- Ötleteim vannak, csak nem érsz annyit, hogy felhasználjam őket. – suttogtam közvetlenül az arcába. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve belecsókoltam, a nyakába, majd legördültem róla és ismét elhelyezkedtem az ágyon. Elégedetten láttam, hogy Darwin szabálytalanul veszi a levegőt. Én megmondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése