- Gésáknak hívják őket te műveletlen barom. – vetettem oda Darwinnak. Istenen, hogy miért vannak olyan nehézfelfogású emberek, akik nem tudják elfogadni, hogy soha, ismétlem SOHA, az életben nem lesznek jobbak nálam. Ilyen Ethaneal is.
- Jennifer, tudod, hogy te vagy szívem legfőbb vágya, de… túl sokat beszélsz. – mondtam, majd hátra fordultam a „gésáimhoz”. – Azt hiszem, itt el kell búcsúznunk. Majd legközelebb bepótoljuk hölgyeim. – kacsintottam rájuk és kényelmes tempóban elindultam utánuk. Ez a Darwin szánalmas. Minden Darwin szánalmas. Rosszabbak, mint a kviblik. Mikor odaértem Walshékhoz, egy szó nélkül át vettem tőle Lilianát, majd nyugodtan elindultam a gyengélkedő felé.
- Jennifer, már megint dumálsz. Van egy olyan érzésem, hogy a csinos kis szádat másra is használhatnád… - húztam gonosz mosolyra ajkaimat, majd benyitottam a gyengélkedőre. Darwint letettem az egyik ágyra, majd levetettem magam egy kényelmetlen fa székre.
- Oh, Mr.Hemsworth! Régen találkoztunk. – szólalt meg a javasasszony. Az első három évemben napi rendszerességgel jártam a gyengélkedőre, mert folyamatosan vagy verekedésbe kerültem, csak valami őrültséggel próbálkoztam. Ezért az itt töltött idő alatt jó sokat beszélgettem Madame Foxszal.
- Jó reggel. Igen, mostanában ugyanis nem akarok lemászni a csillagvizsgálóról. – vigyorogtam. – Egyébként az ott nem a barátnőm. Nem foglalkozom ilyen problémás dolgokkal. Csak a folyosón találkoztunk, és segítettem felhozni. – mondtam vállvonogatva. A nő odasétált Liliana ágyához, majd megnézte a fejsérülését, aztán bement az irodájába és kihozott egy üveget, amiben valami piros folyadék volt.
- Pedig ideje lenne. Az apád is teljesen ilyen volt, amíg egymásra nem találtak Vivianával. Aztán már teljesen normális volt. Kivéve mikor összevesztek. – magyaráztam. Mikor nagy szemekkel néztem rá, csak megvonta a vállát és folytatta. – Tudod, ők voltak az iskola sztárpárocskája. Na, meg elég heves természetű volt mind a kettő. Emlékszem, amikor az édesanyád Nathaniel után vágott egy páncélt, miközben úgy visított, hogy zengett az egész iskola: „Hemsworth, te rohadt görény! Hogy rohadna le a…! Fordulj fel!”. Mindenki jól szórakozott. – mondta miközben bekente Darwin sebét a piros löttyel. Azért meglepett, hogy ennyit tud anyámékról. Nagyon jó.
- A te apádra is emlékszem Lili. Ő Zoéval szórakozott egy jó ideid, de annak a kapcsolatnak, amint láthatjuk nem volt túl nagy jövője. Készen is vagyunk. Most leápoltalak, de egy hétig minden este kend be fele a sebet, hogy ne fertőződjön el. – magyarázta a javasasszony. Már épp indulni készültünk, mikor még megállította Darwint, hogy adjon neki valamit. Én elköszöntem, majd elindultam ki a parkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése