Liliana

Elterültem az ágyon amikor beszólt Chase. - Drága, ne kislányozz le mert a töködnek annyi. Oké? - Mondtam pimasz hangon, és gúnyos mosolyt ejtettem el felé. Utána lelökött az ágyról.
- Héé, undok... nekem jó a földön is. - Mondtam neki duzzogva, majd a hideg kőre ültem. Idióta pöcs fej.... Jól mondta apa, olyan mint Nathaniel... komolyan, vagy rosszabb... amiket mesélt róla, milyen is volt...

- Én józan vagyok, csupán csak a fejembe szállt.... Apámtól örököltem ezt.. Heh... - Mondtam neki, vigyorogva, amikor felállt és megnézte a bájitalt. Egy kevesett az üvegcsébe belerakott, és utána a szoba kezdett vissza változni. Persze, ahogy Hemsworth kéri. Na jó.. ezt a gyereket, meg kell nevelni. Majd szólók kedvenc uncsitesómnak.

- Kezd, hűvös lenni ez a kő. Fel engedsz az ágyra? Vagy az egó fejecskéd nem engedi? - Kérdeztem vigyorogva tőle, majd felülltem az ágy szélére. - Nem is értem miért nem Griffes vagy... egyszer meg fogod ütni a bokád. Jól látom álmos vagy? Éjjel aludni kellene... - Mondtam neki, mert az arcát a párnába fúrta.

- Hmmm..... nekem is szép lett volna az éjjel ha... - Hopsz, az ajkaimra haraptam és megint csak egy srác jutott eszembe. Na igen. Ez járja, ha túlzottan nem felejtünk el.