Christopher & Marcus és Brendon

Marcus:

Már jó ideje vissza mentem az erdőbe és ide oda futkároztam és élveztem a gyorsaságot.Igazából be akartam apát keríteni mert, ha engem annyira nem akar akkor nyugodt szívvel ölhetem meg. Ez volt bennem, mert nem éreztem fájdalmat amikor kimondta a dolgokat, csak a nyoma maradt ott az ezüst.. Ami lasabban gyógyul befele. Hogy képes volt megütni ezt se fogom el felejteni még anya se ütött volna meg ezért és Lilit sem... Nem értettem miért ilyen. De amikor meg hallottam miket mondott, én dühös lettem.
Nem gondolkodva fogtam magam és teljes erőmből a falnak csaptam Brendont és a nyakánál fogtam meg és az íriszeim az övébe fúrodtak. Tehetlen volt a fogásomból, nem tudott kiszabadulni, csak lilult a feje.
- Miért?
- Engedj el kérlek... - Mondta de nem engedtem el, hanem még jobban szorongattam és ekkor Zoé jött oda hozzánk.

- Apas gyilkos? Ő kidobhatja a fiát és mondhatja, nem vagyok a fia? Én akkor miért ne ölhetném meg? Anyának ki lehet bármit találni nem? Hmm.... Régi kacatok között túrkáltam otthon és egy újságot találtam, Prue és Matt haláláról, rögtön levágtam hogy az se baleset volt. Ez miért ne lehetne? Hisz itt a kocsi. - Mondtam ridegen, amikor teljes erejéből Zoé, egy fának csapott, és én a földre rogytam.

Apa elé állt, védő állásba így nem tudtam rátámadni. Fel keltem, majd megfordultam és megtámaszkodtam a fának.
- Elég? Soha nem elég semmi. Mindig meg kellett feleljek és most nem az vagyok ami, ezért el kell ítélni. Ethana legjobb példám erre ő nem... - Haraptam az ajkaimra, amikor még egy vérfarkast éreztem az erdőben. Hát ez nem igaz szaporodnak mint a vadalmák?
Megjelent egy fekete csuklyás, alak.. Na nee... néztem csodálkozóan és vérfarkas. Ez nem lehet más mint... ekkor levette a csuklyát. Christopher Acerlot!?
Három napja összepakoltam utána eltünt mint a kámfor, és Rebeccával, veszett össze és senki nem tudta, hol van. Mondom te jó ég...
- Mit keresel itt?

Brendon:

- Engedj el kérlek... - Mondtam a fiamnak, de ő nem engedett a szorításából és hallgattam a szavait ahogy felhozta anyáékat. Te jó ég.. nem is beszéltem róla, neki. És még is megtudta.
Csak figyeltem mit csinál Zoé és mit magyaráz neki, és igaza van anno én is ezeket csináltam anyáék után mikor megtudtam mi vagyok valójában. Nem dobhatom el a véremet, végülis ő az én fiam... Megbántam teljesen, hogy miket mondtam.. komolyan. Amikor kiakartam nyitni a számat még jobban szorongatni kezdett és csak farkas szemet néztünk egymással, de nekem valami furcsa érzésem volt hogy a vérem felforr... már megint ez a képesség. Remek, először és utoljára Darrennél láttam és ezért gyűlöltem meg a vámpírokat. Most lett elegem.
Amikor, Zoé elém állt ellökte Liamot, teljes erejéből és védelmező állásba állt. Hullámzot a mellkasa. Remek.

- Hagyd, nem bántana úgysem... csak ideges. - Mondtam és közelebb mentem Zoéhoz, és a kezemet a vállára tettem. - Még gyerek és nem tudja az érzéseit sem korlátozni. - Fejtettem ki, és ekkor fel pattant Marcus, de ekkor egy csuklyás alak jött felénk. Mi a fene!? Csak éreztem, hogy nem is vámpír farkas, de nem értettem most semmit csak Marcus csodálkozását. Amikor eltalált az átokkal, csak hátráltató áto volt, de gyorsan történt minden... Fel néztem és Christopher volt. Remek Brendon bácsit készítsük ki nap van ez az gyerekek jól csináljátok. Fel pattantam hagytam Zoét hogy nyugodjon le, én a két gyerekkel farkas szemet néztem.

- Christopher mi van veled!? Térj már észhez ez nem te vagy... - Fejeztem be, majd ránéztem a fiamra aki szintén meglepődőtt.
- Liam, mi történt?
- Majd elmondom, vagy inkább nem.... - Fejezte be, aggódó hanggal, és Marcus védő állásba állt. Hmm... remek, azért még is szereti valahol az apját.

Christopher:

- Nem érdekel, semmi még akkor sem csinálom meg neki, hogyha kell már kezd túlzásokba esni és már kezd elegem lenni a büntetőmunkáiból, Ha te azt mondod Rebecca hogy 4 hét nem volt elég hát köszönöm rendes nővér vagy. Komolyan elegem van abból, hogy folyton nevelni kell nem vagyok már kisfiú, és ha ezt nem veszi észre Ethan akkor sajnálom. Liliről meg rólad levette a kezed, de mióta történt ez a vámpíros dolog meg minden mindenről be kell számoljak. Hagyjatok békén... -Csaptam be a Mardekár Klubhelyiségét és idegesen mentem el valamerre. Nem érdekelt merre, csak mentem és mészároltam. Kimerít a halálfalóság, sok feladatunk van plusz Ethan 4 hete plusz adja a büntetőmunkákat komolyan Elegem van. Olaszország,Spanyolország és Anglia.. Ezekben az országokban mészároltam dühömben nem figyeltem oda, nem érdekelt. Eléggé felhúztak.
Második napom nyugodt volt csak járkáltam az erdőt nem törődve azzal, hogy mi vár rám. Amikor gondolkoztam azon, hogy vissza kéne menni Bostonban kötöttem ki, és elmentem egy szállodába, aludni. Ki voltam merülve és aludni vágytam.

Amikor becusktam a szemem csak pihentetni gondoltam szóval így is történt. Sok minden történt itt Bostonban egyrészt Illegális autó versenyek hmm. Ez Brendon szakképzése, remek ideje megnéznem milyen is egy ilyen verseny.
Harmadik napja volt, hogy semmi hír rólam nem is érdekelt igazán. Csak úgy oda mentem az autó versenyhez és megnéztem ekkor Liamot láttam meg. Csuklya a fejemen volt nem kéne levennem mert meg ismer. Elkezdődött a verseny az egyik veszélyes halál hegyen. Remek... ez is hülye barom.én lementem a hegy mögötti ösvényre és onnan figyeltem a versenyt. persze várható volt, hogy valaki kizuhan én csak vártam. De ekkor gyorsan felpördültek az események. Brendon és Liam beszélgetését hallgatva egy fa mögül, kicsit érdekes volt. Apa engem sem tagad ki azért ami vagyok... komolyan..Brendon Zoé beszélgetése után már még izgalmasabb.. hiszen Pruékat sosem említette senkinek sem apa, sem anya sem pedig Brendon bácsi...

Ideges is lettem. Ekkor Liam, apjára támadt Zoé megvédte Brendont. Én csak figyeltem.
Előjöttem mint fekete csuklyás alak és hátráltató átkot küldtem Brendonre ekkor Liam elé állt Hullámzó mellkassal.
- Öcsikém, nem tartozik rád, hogy én mit keresek itt. Ne avatkozz bele a sötét emberek dolgába és különösen ne azokéba akik dühösek.
- Ne bántsd apámat...
- Nem most tagadott ki téged? - Nézett felvont szemöldökkel.
- Attól még az apám és nem hagyom, hogy bántsd.
- Téged foglak bántani nem apádat.... nem vetted észre? - Kérdeztem tőle és küldtem rá egy bilincselő átkot. Most mintha kicseréltek volna.. nem szoktam ilyen dühös lenni.

- Engedj már el te barom. - Ekkor Brendon kikapta a kezemből a pálcát és a szemébe néztem.
- Mond, hogy nem igaz Christopher... - Nézett a kezemre, csodálkozóan és mindenkit végig mért. Brendon ekkor Marcushoz, ment oda és felsegítette.
Amikor megfordultam, még egy fekete csuklyással találtam szembe magam, a mozgása ismerős volt... Ne...
- Nathaniel!? - Csuklott el a hangom, és illetődtem meg. Remek mi fog még jönni ezek után, komolyan megfogok őrülni...