2010. augusztus 8., vasárnap

Ethaneal

Sosem gondoltam volna, hogy idáig jutunk. Én csak követtem Christophert Becca szobájába, és akkor árulta el mi van, mikor bezártuk az ajtaját.
- Na ne.. én, sajnálom... - Ennyit tudtam kimondani és minden érzelem elment az arcomról. Néztem ahogy asrác felemeli a képét. Árvák.. .nem igaz, annyira sajnálom őket, és még fiatalok. Ki fogja őket felnevelni? Bár nekik itt vagyunk mi nem lesz gond. Így vissza emlékezve anyáék jutottak eszembe amikor Nagyi.. Prue meghalt, Mattel. Istenem... szegény Becca nem fogja túl élni.

Éppen beszélgettünk Christopherrel amikor az ajtó nyílt ki.
- Nem nem ér rá reggel Becca... - Jelentettem, ki majd amikor a fürdőhőz ment hisztérikus rohamot váltott, ki. Oda mentem hozzá, és lefogtam átöleltem segíteni akartam, mert még is csak ez egy olyan hír amit nem tud senki egyedül átvészelni. Amikor megütötte a mellkasomat, meg se kottyant nekem. De mikor a falhoz lökött, vagyis azt hitte hogy a falhoz lökött egy szekrénynek estem ami rám esett...
- Meg akarsz ölni? - Ripakodtam rá, majd Chris egy bűbáj segítségével leszhedte rólam, a szekrényt... Nem tudtam mi lesza következő lépése, de már előre sajnálom szegény lányt.
Figyeltem, ahogy menne hogy megverje Christophert, gyorsan lefogtam erősen hogy nem tudott a kezeim közül szabadulni. - Nem engedlek el nyugodj már meg légyszíves... - Üvöltöttem Beccára, aki oda ment Christopherhez és belenézett a szemébe, és utána a földre rogyott.
Remek.. átment csecsemőbe vagy mondjuk úgy hogy Becca lett Bella? Mennyire jó hasonlat. Na jó azért még sem annyira jó. Odatérdeltem Beccához, fel emeltem és az ágyra, raktam. Sajnáltam most omlott össze teljesen...
- Azt hiszem én itt maradok vele éjszakára...
- Jó ötlet Ethan. Félő, hogy hülyeséget csinál. - Mondta Christopher, és ekkor meggyulladt az egyik faszekrény. Odamentem, pálcámat elővete més egyszerű bűbájjal eloltottam ránéztem Chrisre aki szintén csodálkozott, de aztán visszamentünk Beccához.

- Nővérem, nem viccelek, nem tréfálok.. Liam volt aki közölte a hírt.És először nem akartam elhinni.. Az én hibám, ha nem csinálom meg a dolgokat reggel.. nem ez lenne... - Néztem nagyot Chrisre mi van és fel alá kezdett járkálni, a szobában én meg Beccát magamhoz szorítottam a mellkasomhoz.
Csend állt be a szobába nem szólalt meg senki. Sebastian nyugodjon békében!

- Rebecca,szerintem jobbha hazamész a tesóidhoz.. vagy itt maradjak veled a szobában éjszakára? - Érdeklődtem, unokahugomnál de persze, hogy maradok csak félő, hogy hülyeséget csinál.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése