Ennyit még életemben nem nevettem, mint ma este Zackkel. Mielőtt bárki félreértené a helyzetet, semmi, az égvilágon semmi nincs köztünk Zackel, puszta barátság. Ha már Marcus Liam Darwin elhanyagol az utóbbi időben, ne legyek egyedül. Kiarának beszélhet az ember, mindig fontosabb elfoglaltságai vannak, amiben természetesen Damon szerepel, mint az, hogy nekem szentelje egy hónapban egyszer a péntek estéjét. Így maradt Zack, amit nem bánok, hiszen remek társaság. Ma este pedig megnevettetett. Régen nevettem már így, szívből jövően és derűsen. Még pár percig leültünk a klubhelyisgébe, hogy kifujjuk magunkat, majd Zack fáradtságra hivatkozva elindult a szobájába. Mielőtt azonban célba vette volna a hálótermeket, odahajolt és adott egy puszit. Ezzel nem is lett volna gond, ha az a puszi nem a számra kerül. Úgy tettem, mintha észre sem vettem volna aprcsóka baklövését, majd én is nyomtam egy puszit ajkaira. Most ugysincs itt senki, nem lehet ebből bajom.
- Jó éjt - totgtam a srácnak, majd én is fáradt léptekkel, mégis széles mosollyal arcomon mentem fel a szobámba. Ekkor még úgy gondoltam, hogy derűs jókedvemet, egyetlen rossz hír vagy bunkó ember sem árnyékolhatja be. Ennek ellenére, mikor beléptem a szobámba, hogy átöltözzek, mert a magassarkúm feltörte a sarkamat, Ethant és Christophert láttam meg. Ezek ha ekkora egyetértésben vannak, sosincs semminek jó vége.
- Srácok nem ér rá reggel? Fáradt vagyok és nem fogok leszidni senkit azért amit csinált, ha most elmentek - magyaráztam a két fiúnak, de azok láthatóan nem akartak tágítani. - Oké, mondjátok. Essünk túl rajta - mondtam felemelt kezekkel, majd neki támaszkodtam az ajtónak miközben levettem magamról a cipőt. Istenem, mennyivel jobb így. Kellett annyit táncolnunk, ezt még holnap Zack szemére fogom hányni, aztán cipelgethet a fájós lábam miatt.
Éppen be akartam menni a fürdőszobába, mikor Christopher beszélni kezdett. Szavai megdermesztettek és nem tudtam tisztán gondolkodni. Miért? Miért akarja, hogy elfogadjam, hogy apám nincs többé? Fel sem tudom fogni ezeknek a szavaknak a jelentését. Apa, jól van. Nem halhatott meg. Ő nem, soha. Hitetlenkedve ráztam meg fejemet, de szemeim nem tükröztek mást, csupán ridegséget, mégis mérhetetlen fájdalommal vegyülve. Nem ment, én nem tudtam eltitkolni érzéseimet, nem is próbálkoztam vele tovább.
- Christopher, ne mond ezt. Apa nem halhatott meg. Én érzem, tudom, hogy él - mondtam nyugodtan a fiúnak, de mikor Ethan mellémért és átölelt, akkor fogalmazódott meg bennem igazából, mit is jelent, hogy Sebastian Acerlot meghalt. Undorodva néztem fel Ethanre, aki megint csak segíteni akart. Nem voltam túl erős, pálca nélkül tehetetlen voltam. Először hagytam, hogy magához öleljen, de mikor eljutott végre a tudatomig, mi is történt, megpróbáltam ellökni magamtól, majd mellkasát kezdtem püfölni, összeszorított ökleimmel. Semmit nem ért. Még mindig fájt, hogy nincs többé. Ethant a falhoz löktem, majd oda akartam menni, Chrishez, hogy megverjem amiért szórakozik velem és ilyen hülye viccekkel traktál, hogy nincs Sebastian. Mielőtt azonban még elérhettem volna Christ, hogy jól sípcsonton rúgjam, Ethan visszarántott. Szemeimből kövér könnycseppek csúsztak ki, majd hisztériás hangon üvöltöttem velük:
- Ethan engedj el. Engedj már el! Christopher ezt nem mondta komolyan, Ő nem gondolta komolyan - farkasszemet néztem Chrissel, de szemeiben semmi megnyugtatót nem találtam. Hát igaz... Tehetetlenül rogytam le a földre, majd összegömbölyödtem és hagytam, hogy könnyeim szabad utat törjenek maguknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése