Marcus

Láttam, hogy szegény lány remeg és nem tud mit mondani.... Leült a fekete bőr fotelre, pedig melém ülhetet volna nyugodtan. Kicsit rideg voltam, de szerintem érthető volt hogy miért. Hallgattam a szavait, és utána legilimentáltam belelmentem a fejébe... Döbbenten figyeltem mi történt, és nem akartam elhinni.

Ez egy pöccs... el akartam indulni Ethanhöz, de inkább az állított meg, hogy nem csinálok hülyeséget inkább maradok.
- Zack!? hát, de háp... - Hebegtem, dadogtam pedig ő volt az akinek még szintén bejött Becca még is azt akarja, hogy együtt legyünk? Juj, ez rendes tőle.. nem hogy rámászott volna bár akkor tuti kinyírnám. Csak megveregetném a vállát. - Rendes volt tőle, ahoz képest, hogy nem vagyunk a legjobb spanok.... - Vallottam be, majd visszaültem Rebecca melllé és átkaroltam. - Ethanel ne törődj, ideges volt és nem gondolta őszintén a szavakat.. Nem szereti a halálfalókat, nem tudom miért...vagyis... Christ már így is utálja.. hopsz.. - Azt hiszem engem most fog megutálni az én drága unokatesóm, mert majdnem kikotyogtam ő már halálfaló, csak még Beccának se mondta el és mivel egyenlőre, ez a legnagyobb titok meg Beccáé ami volt na meg a vámpírságom, hát most szépek leszünk...

- Nem mondtam, semmit... de tény, hogy nem gondolta komolyan a szavakat csak összejöttek neki is a dolgok. Megbékéltek.. Tudod, nem könnyű elfogadni, azt hogy már nem vagyunk kislányok és nehéz, elengedni őket. Idézem egy nagy tini lány szavait. - Adtam puszit a homlokára, és hallottam miközben kimondta azt a szót, amit soha nem mondott ki senkinek.. ezen elmosolyogtam... - Én is. - Ennyit mondtam neki, majd átöleltem és hagytam, hogy lenyugodjon ő is meg én is... Fejemet az övére hajtottam, és az egyik kezemmel átkaroltam és úgy pihentünk és éreztük egymás szusszanását.