Nathaniel

A szobába lépve, rögtön megpillantottam Christophert. Ridegen meredtem rá. Egy titok azért titko, hogy megtartsuk. Nem kell mindenkinek kifecsegni. Hogy lehet valaki ennyire szerencsétlen? Legszívesebben halálra kínoztam volna a kölyköt, de nem tehettem. Miért? Mert az anyja és az apja a legjobb barátaim voltak. Csupán ezért maradhat életben. De előre látom, hogy sok bajom lesz még Christopherrel, mire rendes halálfalót nevelek belőle. Figyeltem, ahogy berohan a fürdőszobába, majd magára zárja azt. Merlinem, ez szánalmas. Ha akarom, egyetlen mozdulatomra kinyílik az az ajtó. De akár itt helyben fel is égethetem. Leültem a francia ágy szélére, majd két kezemmel halántékom két oldalát kezdtem masszírozni. Sem Sebastian, sem Amarilla nem rohantak volna el előlem. Nem tudom kire üthetett ez a kölyök, de sok bajunk lesz még egymással. 

- Christopher, vagy kijössz onnan, vagy én török rád - vágtam oda unottan a srácnak, majd mikor csak kétségbeesett magyarázkodás szűrődött ki, vettem egy mély levegőt, felálltam és egy "Alohomora" varázsige segítségével, kitártam magam előtt az ajtót. 

- Christopher, van róla fogalmad, hogy mit tettél? Elárultad Rebeccát. Bármennyire nem néztem én sem jó szemmel, hogy beállt halálfalónak, nem köptem be Zoenak. Nem tudsz semmit a múltról, de most rengeteg sebet sikerült felszaggatnod. Ne kezd nekem, hogy nem akartad, hogy ez történjen. Meg hogy csak véletlenül járt el a szád. Semmi nem történik csak úgy véletlenül. Régen bökte már a csőröd, hogy Rebecca titkolja, hogy halálfaló. Igazam van? - förmedtem rá hangosan a srácra, majd újra lehalkítottam hangomat. - Neked már nem kell titikolóznod senki előtt. De miért nem lehetett, hogy másnak nem teszel keresztbe? Zoe nem azért óvja Rebeccát a Halálfalóktól, mert gyűlőli őket. Ó, nem. Zoe ugyan úgy volt Halálfaló, mint Te vagy Én. Csak azóta sok minden változott. A háború után, minden megváltozott. Nem fogom most elmondani, mi is pontosan. De ezt nem kellett volna elmondanod - meredtem érzelem menten arccal Chrisre, majd elfordultam tőle és az ajtóhoz sétáltam.

- Ha már titkokról van szó, nekem is volt egy nagy titkom, ami anyáddal kapcsolatos. Tudom, hogy megveted azért Zoet, amilyen. Saját döntésed, hogy ezt tedd. De tudnod kell, hogy anyád sem volt szentéletű. Úgy ám, Amarilla, csak úgy mint Zoe meg volt a fél iskolának, ha nem többnek. Mindig úgy mutatta magát, mintha tökélete lenne. Pedig így visszagondolva, egy rossz kurva volt. De a mi Sebastianunk az ilyen nőcskékre bukott. - Még mindig háttal álltam Christophernek, hiszen arcomról, most le sem lehetett volna vakarni azt a piszkos vigyort, amit a régi emlékek festettek rá. - Az egyik este, mikor lent voltunk Roxmortba, Amarilla jobban felhajtott a garatra, és részeg volt. De nem volt egyedül, ugyanis én is vele voltam. Ezt Sebastian soha nem tudta meg, de nekem akkor meg volt Amarilla, így megnyertem a versenyt. De ezt soha nem hangoztattam. Ez az én titkom maradt, és most már a tiéd is. Ha ezt bárki megtudja, megöllek Christopher. Esküszöm. - Szembe fordultam a sráccal, majd elé sétáltam. - A fogadásban annyi állt, hogy annyi csajt kellett megdönteni amennyit nem szégyeltél. Hát Sebastian vezetett és azt hitte ő is nyert. Hiszen a létező összes csajt meghúzta. Egyel voltam lemaradva mögötte. Aztán fordult az állás és megnyertem - Az elégedett vigyort le sem lehetett volna vakarni arcomról, főleg Christopher arcát látva. - Mielőtt azt hinnéd, hogy megbízok benned, felvilágosítalak, hogy ezt csupán azért hoztam a tudtodra, hogy megnézzem mennyire tudod megtartani a titkokat. Ugyanis ha ez kiderül, mész és meglátogatod apádat. Oda is költözöl hozzá - magyaráztam még mindig ridegen a srácnak, pálcámat pedig viszatettem zsebembe. Még nem kínzom meg, még nem...