2010. augusztus 13., péntek

Nathaniel

Mint a napjaim nagy részét, úgy az éjszakáim túl nyomó többségét is a dolgozó szobámban töltöttem a kastélyban. Legjobb bizalmasom, barátom és társam a Lángnyelv Whiskey. Ezt most is bizonyította. Mostanában jelentősen csökkent az alkohol vedelési kényszerem. De egy ilyen nehéz helyzetben ki másra is számíthanék, ha nem egy jófajta whiskey-re. Na jó, ma ez már a harmadik üveg. Még szerencse, hogy jól bírom az alkoholt és semmi nem látszik rajtam még ennyi pia után sem. Nyikorogva tárult ki az ajtó, majd lépett be rajta... Sebastian? Na, jó. Elég lesz az alkoholból, mondjuk úgy egy órácskára. Aztán ha ez a barom "Seby baba" utánzat eltűnt, folytatjuk a piálást. Ez lesz a legjobb. Hiába törölgettem szemeimet, és pislogtam szaporán, az alak csak nem akart eltűnni.
- Álmodom - mondtam mámoros tekintettel, majd megmasszíroztam halántékomat. - Sebastian te meghaltál? - húztam fel értetlenül szemöldököm. - Nem fogok egy idióta szellemmel beszélgetni, mert semmi értelme. Te itt se vagy - magyaráztam miközben lehunytam szemeimet.  Hiába, nem tűnt el.
- Kidobathatnálak, ugyanis te, már megszűntél létezni a világ számára Sebastian Acerlot - köptem ridegen, miközben hideg vízet mértem tenyerembe és megmostam vele arcomat. Többször is megismételtem a mozdulatot, de rájöttem semmit nem segít, így inkább elővettem egy törölközőt és szárazra dörzsöltem arcomat. Égette a bőröm a durva anyag, de magamhoz kell, hogy térjek. 
- Christopher azt kapta, amit kellett. Nem kellett volna tiszteletlenül beszélnie, sem elárulnia az egyik társát. Megmondtam neki, hogy amint észhez tért és már tudja, hogy miért tettem amit tettem, azonnal megszűntetem az átkot - magyaráztam és visszültem a székembe, majd lábaimat az asztalon összekulcsoltam. 
- A naplókkal semmit nem akartam kezdeni. Ha én nem hozom el őket, kidobjátok és évek, vagy évtizedek múltán már senki nem fog emlékezni arra, miket is csináltunk akkoriban. Gondoltam senki nem szerette volna, ha a neve csak úgy a homályba vész - néztem rá diadalmasan, majd az asztalon rostokoló üres üvegeket vizslattam, melyiknek maradt valami az aljában. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése