Tim
Egy év óta senki nem tudja ,hogy élek és jobban vagyok mint valaha. Senki olyan akit előző életembe úgy mond ismert, kivéve persze Liamat aki hiába tudja ,hogy élek szinte sose látogat meg. Jajj ,ez de öregemberes volt. Bevallom nem is bánt hiszen voltaképp rühellem a srácot, persze ezt ő nem tudhatja, de minden apának utálnia kell a lánya udvarlóját nem. Mégha megmentette az életét ,vagy valami ilyesmit csinált is. Nah, jó oda akartam kilyukadni ,hogy a csajozás és a bulizás jó meg minden, de néha úgy érzem aazért közbe kéne avatkoznom pár dolognál, ami legtöbbször Natel kapcsolatos. De most vagyok a tűrő képességem szélénél és ebben a percben éppen készülöm magam felfedni, persze csak előtte ,de azért ez is az esküm megtagadása, amit magamnak tettem.
Oké ,most fogom lenyomni a kilincset és betörni a szobába. Vagy mégsem. És mit mondok? "Jah, bocs Nate csak azt akartam mondani, szarok az őreid ,könnyen bejutottam és tudok minden ocsmányságodról" Ez szép lesz ,de mire várjak? Akkor rajta. És már vágtam is ki magam előtt a diófa ajtót.
- Csiribú, csiribá... Meglepetés... - Kiáltottam kissé gúnyosan. - Felismersz még? Vagy azért nézel ,így mert épp ki akarsz dobatni? A saját őreimmel? Mert ami azt illeti a halálomig az enyémek. - Húztam gúnyos vigyorra ajkaim. - Mellesleg nyugi ne fáraszd magad ,nem vagyok kíváncsi a nagy vendégszeretetedre, ha már a naplóim élvezhetik. Mellesleg kösz ,hogy előkotorásztad őket, így nekem már nem kell keresgélnem. Chrisel kapcsolatba, meg csak gratulálni tudok... Egy igazi patkány vagy. - Zúdítottam rá pár dolgot amik jelenleg a legjobban dühítettek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése