2010. augusztus 6., péntek

Zoe

Hagytam, hogy Liam végig döntsön az ágyon és elkezdje lehámozni felsőmet. Jelen pillanatban nem tudtam tisztán gondolkodni. Élveztem érintéseit, csókjait. De nem akartam arra gondolni, amit éppen tenni készülök. Te jó ég, hiszen Liam akár a fiam is lehetne, erre vele készülök ágyba bújni? Ha ezt Brendon megtudja... akkor megtudja. Erre a gondolatra csak egy pimasz vigyor csúszott ajkaimra, majd beletúrtam Liam hajába és felhúztam magamhoz egy csókra. Mikor azonban a csóknak vége szakadt, úgy löktem el magamtól a srácot, mintha villámcsapás ért volna. Rebecca. De hát becsapott, hazudott nekem és még én akarom őt megvédeni egy csalódástól? Nem a lelki ismeretemmel van a probléma, hiszen ha kell, képes leszek akár neki is hazudni. Ezek után meg... Miért ne tehetném meg? Nem fogom Rebecca képébe vágni, hogy meg volt Liam, de legalább elégtételt vehetnék. Képes lennék megtenni. Régen hányszor tettem meg? Hány férfivel? És most mégis attól félek, hogy ez miatt megbántok valakit? A saját lányomat, Rebeccát. Nem, nem és nem. Hazudott nekem, én is megtehetem előtte. 
- Rebecca? Hazudott nekem - Ezt az egy mondatot hajtogattam magamban, de nem tudtam megtenni. Egyszerűen, vele nem akartam megtenni. Vagy ha le is feküdtem volna Liammel, ki tudja mikor derül ki? Nem bízom Liamben, bármikor elkotyoghatja, teljesen véletlenül. Vagy csak elmeséli valamelyik haverjának. És akkor mindenki megtudná. Már nem voltam ugyan az a tizenhat éves kislány. Bármennyire nem is látszik, de megkomolyodtam. Legalábbis, próbáltam. Darren mellett meg kellett változnom. Sebastian halála óta, mondhatni hűséges feleség voltam. Még ha ez nem is mindig tett boldoggá, de őszintén mondhattam, hogy nem csaltam meg Darrent. Megtehetném, hiszen itt van Liam. De nem, vagyok biztos... magamban. Sokáig néztem szemeibe, de egy határozott mozdulattal felültem, majd visszavettem felsőmet és az ablakhoz sétáltam. Nem tudtam Liamre nézni, mindig Brendont juttatja eszembe. 
- Liam, én nem csaphatom be Rebeccát... nem tehetem meg - suttogtam magam elé, halkan, de nem tudtam ő meghallotta-e. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése