Becca

Rebecca


- Nem érdekel, se Camilla, se a hülye nő ügyeid - mondtam unottan ahogy végig dőltem a karmazsinvörös selyem ágyneműn. Lábamról lerúgtam a magassarkút, majd keresztbe fontam őket és rápakoltam Zac combjára. Kezeimet fejem felé emeltem és élveztem, hogy a hideg anyag körbe öleli vékony, kecses végtagjaimat. Egy hullámos szőke tincset húztam elő, majd azzal kezdtem játszadozni, miközben érdektelen hangon magyarázni kezdtem Zacnek.
- Már rég nem viselnek meg az ilyen dolgok. Ugyis minden szemétláda pasi csak egyet akar. Mire gyúrtok? Azon versenyeztek, hogy ki hány csajnak veszi el a szüzességét, aztán meg, hogy ki tudja jobban a földbe tiporni őket. Igazán férfias mentalitásra vall. Tudod, mikor ez felkapott dolog lett, hogy akkor fogadjunk, eleinte féltem az egésztől. Az egyik lány bulin történt, körülbelül egy éve, hogy akkor kinek van bátorsága elkezdeni. Volt ott egy srác, azt hiszem most lehet végzős, Mardekáros. Derek Silvermoon. Akkor jó ötletnek tűnt, és hajtott a kíváncsiság, de persze, féltem is. Griffendéles létemre - csóváltam meg gunyoros mosollyal ajkamon a fejem. - Nem kellett sokáig ajánlgatni. Aranyvérű vagyok, a családom neve messze híres, és valljuk meg, akkor is jó csajnak számítottam már - mondtam magabiztosan, de aztán sóhajtottam egyet, és miközben fehér ujjaimmal végig fésültem szőke tincseimet, lehalkítottam hangom és minden érzelmet száműztem belőle. - Derek, már miután Emilie beszélt vele, rögtön elrángatott egy szobába. Nem volt túl óvatos, de akkor még reménykedtem, hogy nem lesz ennyire szemét. Hát, felesleges volt. Gyorsan akart túl lenni rajta, beszerezni egy újabb trófeát. Sikerült neki, ő boldog volt, míg én napokig, iszonyatos fájdalmak között vergődtem. Emilie és Sonnja mellettem voltak, és minden nap ezerszer hallgattam meg, hogy mennyire hülyék voltak. Ez azért, megnyugtató volt, de mégis ott maradt egy űr, hogy milyen lehetett volna. - Egy apró könnycsepp rohant a vérvörös taakró felé. Hangtalanul nyelte el a huzat, a kis cseppet. - Most ezért teszem amit. Ha lefekeszek másokkal, mindig próbálom azt hinni, hogy az az első, és kivel  a legjobb. Hát, eddig nem volt semmi haszna a próbálkozásomnak. Akinek esélyt adtam, csalódást okozott. Talán soha nem is lesz jó, senkivel - mondtam lehangoltan, majd feljebb csúsztam az ágyon és Zacre néztem. - Ezt Ethan nem tudhatja meg. Se senki... - leheltem csendesen és a vörös fotelba ültem, majd lábaimat magam elé vontam és karjaimmal magamhoz húztam őket.