2010. július 14., szerda

Liam és Lili

Marcus:

Én már nagyban fent voltam még repültem is egy kört, amikor Emma jött aggódva a kviddics pályára.
- Mi az cicám?
- Nem láttad a húgodat? Jenniferrel együtt nem volt bent a szobában.... nem tudom mi történt mi van ha a házhoz mentek?
- Ahhoz a bizonyos házhoz?
- Ahha...
- Akkor mind a kettő kapni fog főleg a húgom, figyelj menj pihenj le én megkeresek valakit mert egyedül nem indulok a keresésükre. - Jelentettem ki, majd indultma is vissza a Mardekár ház klubhelyiségébe. Persze gyorsan beraktam a seprűmet a szobába, és indultam volna meg keresni az egyetlen személyt, akivel nem vagyok rokonságban.

- Jesse? Te mit keresel itt egyedül? Am jó, hogy itt vagy... Lili és Jennifer nem aludtak a hollóhátba. Emma a háztársuk már azon törte a fejét, nem e mentek e a házunkba amit tudod még apa vett, csak a lidércek lefoglalták. Mondom ha ezek tényleg oda mentek de kizárt... kérlek keresd meg Lilit, én Jennifert keresem meg. Őt sejtem hol van. Lili meg mindig van új hely ahova el tud bújni. Nem igaz már.... Én elindulok most, ha van valami majd úgyis tudni fogom ha adsz jelzést persze és köszi. - Mondtam és kivágódtam a klubhelyiségből, hogy megkeressem Walshot. Sejtettem hogy egy pasi ágyában van, de ha Vera is akkor nem lesz köszönet abból.

Lili:

Fáradtan nyitottam ki a szemem a barlang legmélyebb részénél, ahol egy kis vízesés volt. És a fény a kis résen áthatolt. Igen, ide jövök mindig ha egyedül vágyom, mióta Christopherrel rátaláltam erre a csodás helyre. Csak egy hátránya van. A patak nem mély, de ha sétálok akkor egy feneketlen gödörnél ér véget az utam és semmi kedvem. Itt aludtam éjszaka barlangban a vízesés mögötti sziklák takartak el, bárki erre jönne ne lásson. Egy takarót, tartottam itt baj esetére. még mindig kuporogtam a hideg földön és a kőnek dőltem. Számtalanszor átgondoltam, hogy nem fogok belesni Hemsworthba, ilyen pasik nem érik meg. Erre mit látok!? és érzek? Hülyének vagyok nézve. Sötét mágia és Jenn. Persze Hemsworth olyan sötét csinálhatják együtt megértik egymást. Erőt vettem magamon, és eldöntöttem azt mondom Jól vagyok. Nem törtem össze még nem halt meg senki.
Megmostam az arcom, és néztem hol a vége a pataknak. Hmmm... kéne egyet kirándulni rajta. Na induljunk csak el. Miért érzem, hogy e téren hasonlítok valakire? Kalandokat imádom.
- Lumos! - Kis fényt raktam a pálcára, és hamar a végénél voltam a tónak. Hűűű ez aztán tényleg mély gödör. Majdnem lehetne feneketlen tó de mivel nincs vizzel teli. Megmostam az arcom, és indultam vissza a takarót rendbe tenni. Ekkor zajt hallottam. Pálcám, magam előtt volt. - Ki van ott? - Kérdeztem, de mikor a férfi aurája, meg a testrészei kezdtek látszani megnyugodtam.

- Hozd rám a frászt. Mit keresel itt? Vagyis... Hogy találtál meg? Kicsit kint töltöttem az éjszakát. Nem Illa közelébed, ha ez aggaszt.... összevesztünk Jennivel. - Ennyit mondtam majd a pálcámat leraktam, és leültem a patakhoz és belelógattam a lábam. Tök jó langyos volt, akár fürdeni is lehetett benne.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése