Becca

Rebecca

Csak ültem. Erőm sem volt már ellenkezni Ethannel. Amikor meghallottam mondatát, vagy inkább kioktató kérdését, leblokkoltam és elborult a világ előttem. Minden büszkeségem, tisztességem oda van. Ha ezt anyám megtudja, sőt, inkább, ha Jesse szerez erről tudomást. Lehet, hogy azt mutatja megvet, de tudom, hogy ilyenkor számíthatok rá is. Meg fogja ölni Dereket. Nem kívánnám, soha semmilyen körülmény között egy ember halálát. Habár ő talán megérdemelné. Szemétláda, lelkileg még most is fáj, amit tett velem.

Elvettem Ettől a ruhákat, ő pedig indulni akart, de nem engedhettem.

- Ethan, maradj velem. Kérlek - néztem fel rá esdeklő szemekkel. Hozzábújtam, majd könnyeim eláztatták, tökéletesen vasalt ingjét. Leültünk az ágyra, de zokogásom egyszerűen megfagyasztott. Remegő hangon tudtam csak beszélni, és így is alig jött ki bármi is a torkomon.

- Ne menj el, és ne hagyj egyedül. Nagyon kérlek. Nem mondhatom el, Ethan. Tudom, hogy ki fog derülni, de nem szabad megtudnod - mondtam csendesen, majd hozzá akartam bújni, de ellökött és a szemembe nézett.

- Ne, Ethan, nem kéne... - remegtem, de már legimentált is. Mindent megtalált, látta amit akart. Elhúzódtam és zokogva borultam már így is vízes párnámra. Ennyi volt. Hülye vagy Rebecca. Egy kíméletlen ribanc.