2010. július 15., csütörtök

Ethan

Csak, néztem ahogy sír és tehetlen. Mi a fene történhetett amit nem tudhatok meg? Hozzám bújt, de a második bújásnál arrébb löktem és legilimentáltam. Mit tehetnék profi vagyok benne. Láttam, hogy egy bulin történt és ki volt a tettes. Megszüntettem a hatást és láttam, hogy szegény lány az ágyára borul.
- Na, gyere ide.. Nyugi Húgi nem tudja meg senki. Mindjárt intézkedem róla. - Magamhoz szorítottam, és éreztem ahogy bújik hozzám és jól esett. - Na gyere, te is lásd mit csinálok. - Felálltam megfogtam a derekát, ő is az enyémet és szorosan bújt hozzám míg a szobámhoz nem értünk ahol, Zac teheetlen volt.
- Haver, tudom.. szemét voltam de sajnálom... - Előkaptam a pálcám és halkan mormoltam a varázsigét. Arra módosítottam az emlékeit, hogy Egész végig beszélgettek Rebeccával, és a téma a kviddics volt. És megcsókolták egymást és ennyi volt. Minden létező rossz dolgot ami Beccával kapcsolatos módosítottam.
- Mi történt?
- Oh, semmi csupán kicsit elszontyolódott. Ugye húgom? - Kérdeztem tőle, de ő nem mert közelebb menni Zachez inkább ott maradt mellettem.
- Rossz kedvű voltál Becca?
- Na, Zac figyelj én most elmegyek vele vissza szobájába, muszáj beszélnem vele. Később tali haver?
- Ahha... csumi.
- Csáó. - Elbúcsúztam tőle, majd visszamentünk a hálóba. Hagytam, hogy kisírja a szemeit de kezdett megnyugodni. - Nos. Nem emlékszik semmire. Módosítottam az emlékeit, arra hogy egész végig a kviddics kupáról beszélgettetek és csak egy csókot kaptál. Minden létező dolgot, módosítottam ami veled kapcsolatos. Nem fog kiderülni semmi nyugi. És ami engem illet. Derekkel majd elbeszélgetek, persze Dr. Darwin Professzor jelenlétében. Chasenek erről nem szólok és anyádék se fogják megtudni. Majd meglátod, mit tartogatok annak a patkánynak. - Mondtam neki, nyugtató hangon... de nem volt fenyegetés amit mondtam mert minden szavamat komolyan gondolom.
- Megnyugodtál kicsit? - Néztem a szemébe, ahol a csillogást véltem látni. Sajnáltam, sőőt talán nem így kellett volna történnie a dolgoknak... - Figyelj, ezt neked is mondom. Legközelebb ne mondj semmit, jó? Annyit mondj amennyit kell. - Magyaráztam neki és összekócoltam a tökéletes hosszú haját, ami a válláig ért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése