Chase & Damon & Taylor

Chase
Hangos dörömbölés zavarta meg édes álmomat, amiben megnyertem a Kviddics Világkupát és mindenki engem ünnepelt.
- Chase Seth Hemsworth! Most azonnal vonszold ki magad az ágyból mert el fogunk késni! – kiabált anyám az ajtón keresztül. – Lora, ez rád is vonatkozik! Tudjátok, hogy a nagyanyátok allergiás a késésre. – mondta, majd hallottam, ahogy magas sarkú cipőjének ütemes kopogása elhalkul, ahogy távolodik az ajtótól.
- Franc… - nyögtem, majd valahogy kikászálódtam az ágyból. Bármit, csak Reinát ne dühösen. Veszélyes egy nőszemély. De azért Anastacia is. Tiszta gáz, hogy a két nagyanyám legjobb barátnők. Jesszus. Idióta egy családom van.

Beletúrtam mindig kócos szőke hajamba, majd hatalmasat ásítottam és vártam, hogy mindenki elbúcsúzzon mindenkitől. Ekkor lépett oda hozzánk Taylor, a húgom legjobb barátnője, akinek küldtem egy fáradt mosolyt, majd ismét a tömeget kezdtem tanulmányozni. Pár perc múlva anyám lépett elém, majd lehúzott magához, hogy át tudjon ölelni. Még magas sarkúban is alacsonyabb volt nálam.
- Szörnyű, dettón ugyanolyan vagy, mint apád volt. – sóhajtotta, majd máris visszafordult Reina felé. Lassan kezdtek megérkezni a többiek is. Komolyan mondom, a fél sulival rokonságban vagyok. Rebecca, Jesse, Kiara és Damon is. Pár perc múlva mindannyian felszálltunk a vonatra és bepréselődtünk egy kupéba, ahol csatlakozott hozzánk még Chris, Alex, Lilana, Liam és Ethaneal is.
- Meg fogunk fulladni itt ennyien. – mondtam gúnyosan, majd kibámultam az ablakon. Nem voltam épp elememben reggelente.

Damon
Karbatett kézzel álltam Abigail előtt és próbáltam meggyőzni róla, hogy nem kell tovább igazgatni a hajamat. Végül az apám mentett meg ettől a szörnyen idegesítő nőszemélytől.
- Abe, hagyd békén, el fogunk késni. – mondta és elindult ki az ajtón én pedig követtem. Még hallottam, ahogy morog maga elé valamit, hogy „Miért nem tudja, a többi halandó kölykével kivinni az állomásra, ahelyett, hogy én kísérgetem”. Na, igen, van egy rakat féltestvérem, akiket finoman szólva ki nem állhatok. Kivéve talán Rebeccát. Őt még elviselem úgy ahogy. De a többi…

- Hé, Chase. –szóltam oda az unokatestvéremnek, akik felém fordította unott tekintetét. – Azok téged keresnek. – böktem állammal a kupé előtt ácsorgó lányok felé. Ő csak felsőbbrendűen felhorkant, majd visszafordult az ablak felé. Chase a legnormálisabb rokonom. Benne legalább van tartás és nem áll szóba akárkivel. De van egy nagy hibája.... csak egy halandó.

Taylor
A tükörből egy hosszú szőke hajú, acélkék szemű lány nézett vissza rám, aki erős festékkel hangsúlyozta ki feltűnően szép szemeit. Mikor megfordultam, hogy ránézzek anyámra az arcom őszinte undort tükrözött. Gyűlöltem ezt a nőt. Egyszerűen megvetettem minden egyes cselekedetét. Igaz, hogy apám elvált tőle, de nem értem egyáltalán, hogy volt képes elvenni egy ilyen nőt. Kiléptem mellette a szobából, ahol a nappaliban már apám várt rám, hogy kivigyen minket a vonathoz.

Ahogy kiértünk a pályaudvarra, apám gyorsan elbúcsúzott, hiszen már megint üzleti útra kellett mennie, így kettesben maradtam a szánalomra méltó nőszeméllyel, aki az anyámnak nevezte magát. Már messziről észrevettem Loráékat és úgy tűnt Cassidy is, mert, ahogy megpillantotta Nathanielt felcsillant a szeme.
- Eszedbe ne jusson. – köptem oda neki ridegen a szavakat, majd közöltem vele, hogy nem szükséges tovább kísérnie, menjen csak haza, mert én nem vagyok kíváncsi rá. Nyilvánvalóan megbántottam, de ez volt a célom. Odaléptem barátnőmákhoz, ahol megvártam, amíg elbúcsúznak a fekete hajú lánytól, addig pedig Chase mellett álltam. Bírtam a szőkét, csak azt a hatalmas nagy egóját kellett volna lecsökkenteni, mert ha még egy szikrányival is több lett volna neki már biztos elszállt volna. Miután felszálltunk a vonatra megpróbáltam feltűnés nélkül Jesset figyelni, remélhetőleg sikeresen.