Liam:
Éppen egy gyönyörű álmot álmodtam.... Amikor, egy szörnyű hang üvöltött a fejemben. Még a csajt se tudtam megcsókolni, mert természetesen apa mint mindig belekiabált a fülembe.
- Ébresztő, nem szólok hetedjére Marcus. Le fogjuk késni a vonatot és nem szeretnélek autóval bevinni. Túl messze van. Na kapkod magad. Vera, te is kelj fel és öltözz...
- Apa, én itt vagyok nem látod? Nem kell kiabálni.. szerencsétlen. - Mondta húgi apának. Természetesen, ilyenkor mindig ideges szemmel nézi a leányzót. Én vigyorogtam most az egyszer nem én kapom a lecseszést.
- Liliana Vera Darwin. Milyen hangot mersz megengedni nekem? Komolyan Roxfort helyet, javítóba küldelek ha nem tanulsz meg normálisan beszélni! Na csipkedjétek magatokat. - Üvöltött és bevágta az ajtót. Összeszedtük a cuccainkat, és már anya le is vitte őket.
Az autónál voltunk, amikor Húginak valami eszébe jutott és vissza ment.
- Húgi, azonnal vonszold vissza a segged, nem hagyunk levelet holmi Edward nevű pasiknak. Nem halloood.!!! - Kiáltottam utána, és már jött is vissza.
- De egy szemét vagy....
- Nem szemét csak elkésünk és a te lelkeden szárad ha nem érünk a vonatra. - Mondtam neki majd mikor a vonat állomásra értünk, persze mi jutott eszembe.
Egyetlen egy jó csaj van, szerencsére az nem a rokonom de a többi? Vérfertőzés.. Komolyan apáéknak az volt a legnagyobb hobbijuk, hogy minden éjjel mindenki-mindenkivel kavart. Hát komolyan beszarok rajtuk. Ha jobbra nézek mindig rokont látok. Ha balra? Na akkor is. Hát mondhatom szép.
Felmentünk a vonatra, és persze mindenki egy kabinba szorult.
- Igen, Chase légyszíves menj ki akkor, tudod bűzlesz. - Mondtam neki vigyorogva. Szerettem vele kötöszködni. Sok mindenkit nem bírtam elviselni, ekkor megérkezett a két szerencsétlen unokatesóm. Christopher és Alex. Remek.
Éppen egy gyönyörű álmot álmodtam.... Amikor, egy szörnyű hang üvöltött a fejemben. Még a csajt se tudtam megcsókolni, mert természetesen apa mint mindig belekiabált a fülembe.
- Ébresztő, nem szólok hetedjére Marcus. Le fogjuk késni a vonatot és nem szeretnélek autóval bevinni. Túl messze van. Na kapkod magad. Vera, te is kelj fel és öltözz...
- Apa, én itt vagyok nem látod? Nem kell kiabálni.. szerencsétlen. - Mondta húgi apának. Természetesen, ilyenkor mindig ideges szemmel nézi a leányzót. Én vigyorogtam most az egyszer nem én kapom a lecseszést.
- Liliana Vera Darwin. Milyen hangot mersz megengedni nekem? Komolyan Roxfort helyet, javítóba küldelek ha nem tanulsz meg normálisan beszélni! Na csipkedjétek magatokat. - Üvöltött és bevágta az ajtót. Összeszedtük a cuccainkat, és már anya le is vitte őket.
Az autónál voltunk, amikor Húginak valami eszébe jutott és vissza ment.
- Húgi, azonnal vonszold vissza a segged, nem hagyunk levelet holmi Edward nevű pasiknak. Nem halloood.!!! - Kiáltottam utána, és már jött is vissza.
- De egy szemét vagy....
- Nem szemét csak elkésünk és a te lelkeden szárad ha nem érünk a vonatra. - Mondtam neki majd mikor a vonat állomásra értünk, persze mi jutott eszembe.
Egyetlen egy jó csaj van, szerencsére az nem a rokonom de a többi? Vérfertőzés.. Komolyan apáéknak az volt a legnagyobb hobbijuk, hogy minden éjjel mindenki-mindenkivel kavart. Hát komolyan beszarok rajtuk. Ha jobbra nézek mindig rokont látok. Ha balra? Na akkor is. Hát mondhatom szép.
Felmentünk a vonatra, és persze mindenki egy kabinba szorult.
- Igen, Chase légyszíves menj ki akkor, tudod bűzlesz. - Mondtam neki vigyorogva. Szerettem vele kötöszködni. Sok mindenkit nem bírtam elviselni, ekkor megérkezett a két szerencsétlen unokatesóm. Christopher és Alex. Remek.
Lili:
Reggel hat óta fent vagyok. Kidobott az ágy és én nem tudtam aludni. Miért nem? Persze a tegnap előtti bulit még mindig nem hevertem ki, ahol ugyanis Marcus egyik haverjával töltöttem az éjszakát. Na persze ezt a bátyám nem tudja.
Iskola kezdés... ami azt jelenti rakás unokatestvéremmel tölthetem el az időmet... annyira imádom. Christophert és Alexet eltudtam viselni, Jesset imádtam és Beccát is. De a többit....
Elkészültem. Hosszú hajamat szépen kifésültem és kék csattot tettem bele. Persze, szép ruhába mentem mert hát miért is ne.
Reggel 7 óra jön apa, be már kezdtem unni hogy kiabál lentről. Istenem miért nem tud feljönni. Kellett nekem elkiabálnom magam. Figyeltem ahogy kiabál Marcussal. Ekkor elhangzott a nevem és mintha totál láthatatlan lennék.
- Apa, itt vagyok de nem gond.... - Ekkor elkezdett velem üvölteni. Semmit nem csináltam miért kell lebaszni!? Komolyan kezd ebből a családból elegem lenni. Pattanok innen amint 18 leszek és wíí... irány Hollywood. Báj család. És megyek színésznőnek. Komolyan ez az álmom. Már lementünk az autóhóz amikor eszembe jutott hogy a táskámban bent maradt egy levél. Azt akartam elvenni. Persze, bátyám máris utánam kiabált.
- Ide figyelj, nem érdekel akkor is hagytam üzenetet neki. Úgyse látom, csak nyáron szóval tök mindegy. És a haverod. Ráadásul a legjobb. de segáz.. - Mondtam és az ajkaimra haraptam. Majdnem lebuktam persze, tudok jól alakítani bátyám előtt. Mármint, hogy ne tudjon semmit. Mert ha megtudná szétverni Edet az bíztos.
Már az állomáson vagyunk ahol sok mindenkit észre vettem. Sok unokatesó és féltestvérem Kiara. Miért vagyunk ilyen szerencsétlenek... Még szerencse, hogy anya nem járt ide tuti megőrült, volna. Már lassan azt se tudom ki kivel van, de segáz. Ki-kinek a rokona. Komolyan bele haltak volna a szüleink ha egy valakivel fekszenek le!? Megcsalás nélkül. Ahogy megérkeztünk a vonat elé, figyeltem apát aki másik csaj felé kezdett lesni.
- Apuuuuu.... tudod mennyire szeretlek? - Kérdeztem csillogó szemekkel amikor rámnézett és mosolyogtam rá.
- Tudom, kincsem. Nyugi, csak Zoé anyát keresem, de már látom is.
- Zoé... annyi idős mint mit, istenem apa már... anya százszor jobb!!! - Kiáltottam utána, és néztem ahogy felé megy. Én utána futottam Marcus meg felült a vonatra. Beértem apát és megfogtam az ingjét és húzni kezdtem.
- Kislányom, fel szállsz a vonatra és békét hagysz. Komolyan kihozol a sodromból.
- De apa már, még akkor is csajozol ha mi elmegyünk a suliba! Nem igaz már. - Mondtam duzzogva adtam neki puszit. Ránéztem Zoéra és Kiára. - Sziasztok. - Biccentettem majd elindultam fel a vonatra. Persze a kabinba, tömegével voltak na ide nem megyek be. Megfogok fulladni.
- Sziasztok. Na látom Liam, elfoglalta a helyemet..
- Nem volt ráírva.
- Tényleg? - Kérdeztem és felvontam a szemöldökömet.
- Na jó én itt maradok kint a folyosón. Nem fogok megfulladni, mert tömeg lenne abban a kabinban. - Mondtam kedves hangon, de közben undorodva mert tényleg ha ezek megfulladnak, szerzek egy hatalmas koporsót nekik.
Reggel hat óta fent vagyok. Kidobott az ágy és én nem tudtam aludni. Miért nem? Persze a tegnap előtti bulit még mindig nem hevertem ki, ahol ugyanis Marcus egyik haverjával töltöttem az éjszakát. Na persze ezt a bátyám nem tudja.
Iskola kezdés... ami azt jelenti rakás unokatestvéremmel tölthetem el az időmet... annyira imádom. Christophert és Alexet eltudtam viselni, Jesset imádtam és Beccát is. De a többit....
Elkészültem. Hosszú hajamat szépen kifésültem és kék csattot tettem bele. Persze, szép ruhába mentem mert hát miért is ne.
Reggel 7 óra jön apa, be már kezdtem unni hogy kiabál lentről. Istenem miért nem tud feljönni. Kellett nekem elkiabálnom magam. Figyeltem ahogy kiabál Marcussal. Ekkor elhangzott a nevem és mintha totál láthatatlan lennék.
- Apa, itt vagyok de nem gond.... - Ekkor elkezdett velem üvölteni. Semmit nem csináltam miért kell lebaszni!? Komolyan kezd ebből a családból elegem lenni. Pattanok innen amint 18 leszek és wíí... irány Hollywood. Báj család. És megyek színésznőnek. Komolyan ez az álmom. Már lementünk az autóhóz amikor eszembe jutott hogy a táskámban bent maradt egy levél. Azt akartam elvenni. Persze, bátyám máris utánam kiabált.
- Ide figyelj, nem érdekel akkor is hagytam üzenetet neki. Úgyse látom, csak nyáron szóval tök mindegy. És a haverod. Ráadásul a legjobb. de segáz.. - Mondtam és az ajkaimra haraptam. Majdnem lebuktam persze, tudok jól alakítani bátyám előtt. Mármint, hogy ne tudjon semmit. Mert ha megtudná szétverni Edet az bíztos.
Már az állomáson vagyunk ahol sok mindenkit észre vettem. Sok unokatesó és féltestvérem Kiara. Miért vagyunk ilyen szerencsétlenek... Még szerencse, hogy anya nem járt ide tuti megőrült, volna. Már lassan azt se tudom ki kivel van, de segáz. Ki-kinek a rokona. Komolyan bele haltak volna a szüleink ha egy valakivel fekszenek le!? Megcsalás nélkül. Ahogy megérkeztünk a vonat elé, figyeltem apát aki másik csaj felé kezdett lesni.
- Apuuuuu.... tudod mennyire szeretlek? - Kérdeztem csillogó szemekkel amikor rámnézett és mosolyogtam rá.
- Tudom, kincsem. Nyugi, csak Zoé anyát keresem, de már látom is.
- Zoé... annyi idős mint mit, istenem apa már... anya százszor jobb!!! - Kiáltottam utána, és néztem ahogy felé megy. Én utána futottam Marcus meg felült a vonatra. Beértem apát és megfogtam az ingjét és húzni kezdtem.
- Kislányom, fel szállsz a vonatra és békét hagysz. Komolyan kihozol a sodromból.
- De apa már, még akkor is csajozol ha mi elmegyünk a suliba! Nem igaz már. - Mondtam duzzogva adtam neki puszit. Ránéztem Zoéra és Kiára. - Sziasztok. - Biccentettem majd elindultam fel a vonatra. Persze a kabinba, tömegével voltak na ide nem megyek be. Megfogok fulladni.
- Sziasztok. Na látom Liam, elfoglalta a helyemet..
- Nem volt ráírva.
- Tényleg? - Kérdeztem és felvontam a szemöldökömet.
- Na jó én itt maradok kint a folyosón. Nem fogok megfulladni, mert tömeg lenne abban a kabinban. - Mondtam kedves hangon, de közben undorodva mert tényleg ha ezek megfulladnak, szerzek egy hatalmas koporsót nekik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése