Lora
Fáradtan nyitottam ki hatalmas szürkéskék szemeimet, az erőteljes, éles kopogtatásra. Hangosan felnyögtam, majd a fejemre húztam a takarót, és a másik oldalamra fordultam. Bolond nőszemély az anyám, a nagyanyáimmal az élen. Mondjuk Anastaciára ütöttem, ugyanis mindenhova utoljára érkezem, vagyis jobban mondva érkeznék, ha nem lenne körülöttem ezer pontos ember, mint mondjuk drága bátyám. Egyszer megölöm. Mit kell még neki is dörömbölni az ajtón.
- Chase, tűnj ki a szobámból, amíg... Apa! - váltottam át a fenyegető hangszínről, kedvesre. Na ő minek bolyong itt ilyenkor? Anyám biztos őt is felébresztette. Szegény
- Neked is reggelt, kicsim - mondta kómásan szemét törölgetve, miközben szemeit dörzsölgette.
- Apa, nem megyek iskolába - jelentettem ki, ahogy arrébb húzódtam az ágyban és neki is helyet hagytam. Immár az ötödik év, hogy a szeptember elsejei reggeleket itt kezdi nálam.
- Nincs olyan, hogy nem mész. Ismered a házi sárkányunkat. Meg a szomszéd szobában, Mr. Anyaszemefényét - vigyorgott rám, miközben ő is befeküdt az ágyba és magára húzta a takarót, természetesen lerántva rólam.
- Sajnos túl jól ismerem - sóhajtottam fel, majd apámra néztem. - Hiányozni fogok apuci?
- Persze Hailey, tudod, hogy már most hiányzol - mondta közben megsimította a hajamat, ami rendezetlenül, egy merő szénagoblya volt. - Na, akkor még van legalább egy óránk. További szép álmokat - mondta miközben hátat fordított, majd lehunyta szemeit. Követtem példáját, majd mikor én is lehunytam szemeimet, felhangzott a nevünk. Anyám, megint őrült.
- Megyünk - kiáltottuk egyszerre, majd ő kiténfergett a szobából, természetesen megint rossz helyen volt az ágylába, így már csak azt hallottam, hogy Merlint becézgeti. Isteni. Újabb év, újabb... inkább bele se menjünk. Gyorsan kikaotam a szekrényemből egy fekete ujjatlant, valamint egy sötét zöld csőnadrágot és kedvenc fekete csukámat. Isteni viselet. Nyakamba tekertem a fekete-kék kockás kendőmet, felkaptam a becsomagolt táskát, amiben benne volt az egész szobám. Soha nem pakoltam be. Ezt a részét kihagytam a dolgonak. Sokkal inkább suvvasztásnak hívtam. Elcsórtam apám pálcáját, és összezsugorítottam a szobámat, majd beledobtam a bőröndbe. Persze Chase, anyuci picuri fiacskája, élére vasalt ingeket pakol be. Anya még át is nézi neki a cuccait.
Az elmaradhatatlan rágógumi sem hiányozhatott a számból és a napszemüvegem. Fejem tetejére csaptam, majd egy jókora gömböt fújtam belőle. Ahogy elhaladtam anyám mellett, kipukkasztottam. Azt hittem menten elröhögöm magam, akkorát ugrott.
- Anyucika, hát téged is látni? Azt hittem már kész a reggelim - mosolyogtam kedvesen, persze köztudott vol, hogy nem volt jóviszonyom anyámmal. Bevonszoltam magam a konyhába, megittam a teámat, haraptam egyet a száraz pirítósból, majd tekintetem Chasere vándorolt. Persze neki nem kell kioktató beszédek hadát végig hallgatnia. Szörnyű.
Mikor anya végig nézett rajtam csak szélesen elvigyorodtam.
- Ugyan anya, nem gondolhatod komolyan, hogy majd fleveszem ezeket az életveszélyesen szörnyű, undormányokat, amiket te cipő név alatt viselsz - mondtam negédesen, ahogy az órára néztem. - Mennünk kell - kiáltottam el magam, majd ugrottam, volna Chase felé, de Viviana megragadta a kezemet és arrébb húzott. Már nyitotta aszáját, de megint én beszéltem.
- Igen anya, jó leszek, nem csinálok hülyeséget, vigyázok magamra, rendesen fogok enni, nem állok szóba hímneűekkel... őőő kihagytam valamit? Nem? Remek. Indulás - kiáltottam el magam, majd már futottam is Chase után.
Ennyien hogy lehetünk egy kabinban? Jobb kérdés, hogy lehet ennyi rokon egy kabinban?
- Akinek nem tetszik valami, az kimegy - vontam meg a vállam, majd lábamat felpakoltam a kis asztalkára. - Chase, ne már, anya nincs itt, azt csinálok amit akarok - mondtam neki könyörgően, mert le akarta lökni a lábam. - ott marad, nem érdekel.
- Na, emberek, ki akarja elhagyni ezt a kócerájt? - kérdeztem, ahogy megindult a vonat. - Nem hallgatom végig az évnyitó beszédet - durrantottam szét unottan egy újabb lufi ballont.
Fáradtan nyitottam ki hatalmas szürkéskék szemeimet, az erőteljes, éles kopogtatásra. Hangosan felnyögtam, majd a fejemre húztam a takarót, és a másik oldalamra fordultam. Bolond nőszemély az anyám, a nagyanyáimmal az élen. Mondjuk Anastaciára ütöttem, ugyanis mindenhova utoljára érkezem, vagyis jobban mondva érkeznék, ha nem lenne körülöttem ezer pontos ember, mint mondjuk drága bátyám. Egyszer megölöm. Mit kell még neki is dörömbölni az ajtón.
- Chase, tűnj ki a szobámból, amíg... Apa! - váltottam át a fenyegető hangszínről, kedvesre. Na ő minek bolyong itt ilyenkor? Anyám biztos őt is felébresztette. Szegény
- Neked is reggelt, kicsim - mondta kómásan szemét törölgetve, miközben szemeit dörzsölgette.
- Apa, nem megyek iskolába - jelentettem ki, ahogy arrébb húzódtam az ágyban és neki is helyet hagytam. Immár az ötödik év, hogy a szeptember elsejei reggeleket itt kezdi nálam.
- Nincs olyan, hogy nem mész. Ismered a házi sárkányunkat. Meg a szomszéd szobában, Mr. Anyaszemefényét - vigyorgott rám, miközben ő is befeküdt az ágyba és magára húzta a takarót, természetesen lerántva rólam.
- Sajnos túl jól ismerem - sóhajtottam fel, majd apámra néztem. - Hiányozni fogok apuci?
- Persze Hailey, tudod, hogy már most hiányzol - mondta közben megsimította a hajamat, ami rendezetlenül, egy merő szénagoblya volt. - Na, akkor még van legalább egy óránk. További szép álmokat - mondta miközben hátat fordított, majd lehunyta szemeit. Követtem példáját, majd mikor én is lehunytam szemeimet, felhangzott a nevünk. Anyám, megint őrült.
- Megyünk - kiáltottuk egyszerre, majd ő kiténfergett a szobából, természetesen megint rossz helyen volt az ágylába, így már csak azt hallottam, hogy Merlint becézgeti. Isteni. Újabb év, újabb... inkább bele se menjünk. Gyorsan kikaotam a szekrényemből egy fekete ujjatlant, valamint egy sötét zöld csőnadrágot és kedvenc fekete csukámat. Isteni viselet. Nyakamba tekertem a fekete-kék kockás kendőmet, felkaptam a becsomagolt táskát, amiben benne volt az egész szobám. Soha nem pakoltam be. Ezt a részét kihagytam a dolgonak. Sokkal inkább suvvasztásnak hívtam. Elcsórtam apám pálcáját, és összezsugorítottam a szobámat, majd beledobtam a bőröndbe. Persze Chase, anyuci picuri fiacskája, élére vasalt ingeket pakol be. Anya még át is nézi neki a cuccait.
Az elmaradhatatlan rágógumi sem hiányozhatott a számból és a napszemüvegem. Fejem tetejére csaptam, majd egy jókora gömböt fújtam belőle. Ahogy elhaladtam anyám mellett, kipukkasztottam. Azt hittem menten elröhögöm magam, akkorát ugrott.
- Anyucika, hát téged is látni? Azt hittem már kész a reggelim - mosolyogtam kedvesen, persze köztudott vol, hogy nem volt jóviszonyom anyámmal. Bevonszoltam magam a konyhába, megittam a teámat, haraptam egyet a száraz pirítósból, majd tekintetem Chasere vándorolt. Persze neki nem kell kioktató beszédek hadát végig hallgatnia. Szörnyű.
Mikor anya végig nézett rajtam csak szélesen elvigyorodtam.
- Ugyan anya, nem gondolhatod komolyan, hogy majd fleveszem ezeket az életveszélyesen szörnyű, undormányokat, amiket te cipő név alatt viselsz - mondtam negédesen, ahogy az órára néztem. - Mennünk kell - kiáltottam el magam, majd ugrottam, volna Chase felé, de Viviana megragadta a kezemet és arrébb húzott. Már nyitotta aszáját, de megint én beszéltem.
- Igen anya, jó leszek, nem csinálok hülyeséget, vigyázok magamra, rendesen fogok enni, nem állok szóba hímneűekkel... őőő kihagytam valamit? Nem? Remek. Indulás - kiáltottam el magam, majd már futottam is Chase után.
Ennyien hogy lehetünk egy kabinban? Jobb kérdés, hogy lehet ennyi rokon egy kabinban?
- Akinek nem tetszik valami, az kimegy - vontam meg a vállam, majd lábamat felpakoltam a kis asztalkára. - Chase, ne már, anya nincs itt, azt csinálok amit akarok - mondtam neki könyörgően, mert le akarta lökni a lábam. - ott marad, nem érdekel.
- Na, emberek, ki akarja elhagyni ezt a kócerájt? - kérdeztem, ahogy megindult a vonat. - Nem hallgatom végig az évnyitó beszédet - durrantottam szét unottan egy újabb lufi ballont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése