Chase

Chase
Reggel kómásan nyitogattam ezüstszürke szemeimet és elégedetten konstatáltam, hogy nem egyedül ébredtem, hanem egy szőke hajú tüneménnyel. Méghozzá a Szükség Szobájában. Szeretek én élni. Főleg, hogy sokan csak értem élnek. Valahogy kikászálódtam a mély bordó ágynemű közül, majd miután csendesen felöltöztem, elindultam a hálónkba, hogy rendbe hozzam magam.

Kényelmesen hátradőlve élveztem, ahogy egy csomó lány verseng körülöttem a figyelmemért. Nos, az ellenállhatatlan vonzerőm az egyetlen dolog, amit az apámnak köszönhetek. Már vagy fél órája vártam Darwinra, hiszen segítenem kellett neki bájital tanból. Ha már ő kért meg, igazán lehetne pontos, bár jól elszórakoztam én addig.
- Hölgyeim, később találkozunk. – leheltem egy csókot a legközelebb álló lány kézfejére, mikor Liliana megérkezett.
- Nem gond. Elfoglaltam magam. Vagyis azok a csodálatos hölgyemények lefoglaltak, hogy helyesen fogalmazzak. De, ha már itt vagy akkor zavarjuk le gyorsan, lehetőleg úgy, hogy ne kelljen hiába jártatnom a számat. – mondtam, majd kinyitottam a könyvet az aktuális anyagnál.
- Hát, persze. Minden megoldható, csak akarni kell, szivi. Nos, meg kell kérdeznem: az elmélettel vannak problémáid, vagy a főzetek elkészítésével? – vontam fel egyik szépen ívelt szemöldökömet, majd meg sem próbáltam titkolni, hogy végigmértem az előttem ülő lányt. Érezze magát meg tisztelve.