Lassan eltet egy hét az iskolából. Persze mint mindig, A hollóban töltöm a reggelemet. Hiányzik Ed… kéne neki baglyot írnom. Barátnőm Jenny mint mindig alszik.
- Jenny ébredj fel te hét alvó.. komolyan annyit alszol, hogy megőrülök tőled.
- Mi az hány óra?
- Reggel 6. 7 kor reggeli.
- Jó még 5 perc… - És visszaaludt. Köztudott volt, hogy Jennifer a legjobb barátnőm volt. Hmmm… Elviselem a Hollósokat, de a Mardiban jobb lenne. Ott van minden ismim. Fogtam magam felöltöztem, elegáns ruciba és a hajamat kifésültem. Szememet kihúztam és a nyakamban ott lógott a Montiel Darwin feliratú nyakláncom… Ha bár sosem értettem miért, kell a nyaklánc egy félvérnek. Na igen…
Vissza mentem a szobába addigra Jenn felébredt. – Na végre. – Ennyit mondtam neki és elindultunk reggelizni. Mivel szerencsére, Pénteki nap volt nem volt órám. Bementünk leültünk az aszatlhoz.
- Komolyan, kíváncsian várom már a Tusát… bár sajnos, korhatár így is 16… megoldjuk, hogy tudjunk versenyezni?
- Persze, Cia néni és Denkey tanító bácsi mintha nem vennék észre a bűbájt. Úgyis lebuknánk.
- Vagy nem. – Vigyorogtam rá, amikor Hemsworthtot vettem észre a Mardekár asztalánál. – Te jó ég…
- Mi az? – Kérdezte tőlem, barátosném.
- Egy óra múlva korrepetál Hemsworth, hogy felejthettem el…
- Hehe, micsodádat fogja korrepetálni?
- Hülye, barom… Bájitaltanból, megkértem hogy segítsen. Az nekem mindig nehezen megy. Ezen a téren apára ütöttem. Később találkozunk. Szia! – Köszöntem el barátosnémtól és igyekeztem a cuccaimért. Tudtam el kések… Már csak azért is mert mindenhol én érkezem utoljára és miért, mert az idióta apám is késett mindig az órákról. Családi vonás. Hol a fenében van a könyvem!? Ha Marcus elvette én megfojtom.
Most már tuti el kések most már tuti el kések… Idegeskedtem, és tényleg nem tudtam hova tettem a könyvet füzetet.
Mire megtaláltam betelt fél órába. Na remek… Persze hol volt? A kofferem legalján. Hülye vagy istenem, a legfontosabb dolgokat oda teszem… Idióta vagyok….
Elindultam sietve, a könyvtárba, ahol már várt Chase. Uff… pedig reménykedtem, hogy nekem kell várni. Ennyit erről.
- Szia, ne haragudj csak a cuccaimat kerestem… és nem néztem az időt.. – Mondtam neki majd ledobtam a táskámat az asztalra és leültem. Elő kerestem, a könyvemet és oda is adtam neki. – Megtudjuk oldani, valahogy hogy ne várakozáson felüli legyen az átlagom hanem mondjuk kitünő? Muszáj a szakmámhoz amivel majd szeretnék foglalkozni. Szóval segítesz? – Néztem rá csillogó szemekkel és kedves bájos mosollyal.
- Most, gondolom azon töröd a fejecskédet, hogyan tudsz velemi s foglalkozni. Eltaláltam? - Kérdeztem tőle és keresztbe fontam a lábaimat.
- Jenny ébredj fel te hét alvó.. komolyan annyit alszol, hogy megőrülök tőled.
- Mi az hány óra?
- Reggel 6. 7 kor reggeli.
- Jó még 5 perc… - És visszaaludt. Köztudott volt, hogy Jennifer a legjobb barátnőm volt. Hmmm… Elviselem a Hollósokat, de a Mardiban jobb lenne. Ott van minden ismim. Fogtam magam felöltöztem, elegáns ruciba és a hajamat kifésültem. Szememet kihúztam és a nyakamban ott lógott a Montiel Darwin feliratú nyakláncom… Ha bár sosem értettem miért, kell a nyaklánc egy félvérnek. Na igen…
Vissza mentem a szobába addigra Jenn felébredt. – Na végre. – Ennyit mondtam neki és elindultunk reggelizni. Mivel szerencsére, Pénteki nap volt nem volt órám. Bementünk leültünk az aszatlhoz.
- Komolyan, kíváncsian várom már a Tusát… bár sajnos, korhatár így is 16… megoldjuk, hogy tudjunk versenyezni?
- Persze, Cia néni és Denkey tanító bácsi mintha nem vennék észre a bűbájt. Úgyis lebuknánk.
- Vagy nem. – Vigyorogtam rá, amikor Hemsworthtot vettem észre a Mardekár asztalánál. – Te jó ég…
- Mi az? – Kérdezte tőlem, barátosném.
- Egy óra múlva korrepetál Hemsworth, hogy felejthettem el…
- Hehe, micsodádat fogja korrepetálni?
- Hülye, barom… Bájitaltanból, megkértem hogy segítsen. Az nekem mindig nehezen megy. Ezen a téren apára ütöttem. Később találkozunk. Szia! – Köszöntem el barátosnémtól és igyekeztem a cuccaimért. Tudtam el kések… Már csak azért is mert mindenhol én érkezem utoljára és miért, mert az idióta apám is késett mindig az órákról. Családi vonás. Hol a fenében van a könyvem!? Ha Marcus elvette én megfojtom.
Most már tuti el kések most már tuti el kések… Idegeskedtem, és tényleg nem tudtam hova tettem a könyvet füzetet.
Mire megtaláltam betelt fél órába. Na remek… Persze hol volt? A kofferem legalján. Hülye vagy istenem, a legfontosabb dolgokat oda teszem… Idióta vagyok….
Elindultam sietve, a könyvtárba, ahol már várt Chase. Uff… pedig reménykedtem, hogy nekem kell várni. Ennyit erről.
- Szia, ne haragudj csak a cuccaimat kerestem… és nem néztem az időt.. – Mondtam neki majd ledobtam a táskámat az asztalra és leültem. Elő kerestem, a könyvemet és oda is adtam neki. – Megtudjuk oldani, valahogy hogy ne várakozáson felüli legyen az átlagom hanem mondjuk kitünő? Muszáj a szakmámhoz amivel majd szeretnék foglalkozni. Szóval segítesz? – Néztem rá csillogó szemekkel és kedves bájos mosollyal.
- Most, gondolom azon töröd a fejecskédet, hogyan tudsz velemi s foglalkozni. Eltaláltam? - Kérdeztem tőle és keresztbe fontam a lábaimat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése