- Azt hiszem most lenyelettél velem egy adag kormot. – köhögtem, majd egy pálcaintéssel rendbe hoztam a termet. Ez a csaj… katasztrófa. Az isten szerelmére, honnan szedjen én neki ennél egyszerűbb bűbájt. Ezt én még csukott szemmel is megcsinálom.
- Szörnyű érzés lehet, hogy elnyomnak. – gúnyolódtam. – Az én drága húgomat viszont nem érdekli túlzottan a jövője, tehát semmit sem csinál. De persze Apuci pici hercegnőjének mindent szabad. – mondtam egy gúnyos horkantás kíséretében.
- Szerintem egyszerűen nincs érzéked a bájitaltanhoz. De azért vagyok, hogy segítsek, szóval újra kezdjük, de most rendesen segítek. – mondtam, majd felsóhajtottam és ismét mögé léptem. Egy kezemmel megint megfogtam a csuklóját és úgy kezdtük el kicsi kockákra vágni a béka májat. Csak a válla felett tudtam rálátni a késre, ha nem akartan levágni az ujjait, így forró lélegzetem a nyakát cirógatta, mire megremegett. Nem mondanám, hogy ez a reakció különösebb képen meglepett volna, hiszen ő is nőből van. Hmm… szép nyaka van. Kíváncsi lennék, hogy máshol is ilyen selymes e a bőre… Jesszusom! Én megbolondultam. Megköszörültem a torkom, majd hátrébb léptem és inkább csak utasítgattam Lilianát.
- Finoman szórd azt bele és csak mértékkel. Igen, úgy. Most jöhet a következő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése