2010. július 12., hétfő

Liliana

- Ne haragudj.. csak.. - Mondtam mentegetőzve. Ekkor, Rendbe hozot tmindent és kicsit, szidta a hugocskáját. - Őőő... Húgodnak kedvenc mániája, amagassarkú cipők. Ne haragudj, túlzottan el van kényeztetve. - Mondtam neki vogyorogva. Mindneki tudta, hogy utálom Lorát... egyszerüen egy nyafogós csaj volt.
Sosem tudtam, mit esznek rajta a srácok.. talán a szép pofikáját. Még a melle, is mű lehetett. Újra neki álltunk a bájitalnak. Mögém állt és segíteni kezdett. Megfogta az egyik kezemet, és neki láttunk a máj felvágásának. Amikor felvágtuk, éreztem hogy a testem kicsi megremegett... Persze, nem csoda.. hiszen mögöttem állt és éreztem a lélegzetét.
Istenem... talán még is jó pasi, de nem ismerem... Mikor segít, úgy és hozzám ér, megtudom csinálni. Egyszerüen.. áááá... mi történik velem!? Most valami fura érzés, fogott el, ami a kaland szót helyettesíti. Ennyire hülye csak nem leszek. Hiszen csak segít, bájitaltanból!

Hátrébb állt és utasítgatni kezdett. Hihetetlen, de most sikerült. Kivételesen nem robbantottam még fel semmit. De nem kiabáltam el. Ha nem szúrom el, komolyan nem is tudom mit fogok csinálni.

Lassan minden, hozzá valót odaadtam. - Azt hiszem készen van. Megnézed? - Léptem hátrébb, hiszen ha megint elszúrtam komolyan mondom apácának megyek, egy templomba és tanulom a bibliát. Azt még meg lehet tanulni komolyan mondom. De ezt... Gondolkoztam el, szerencsére nem hangosan. Mikor mellém állt, én figyelni kezdtem feltűnés nélkül a fenekét.. Hm... ritka az ilyen eset, de tény nem volt rossz! Sőt... Na jó inkább foglalkozzunk a bájitalal, mielőtt megkergülök és Jenni az őrültek házába visz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése