- Megnézem. – válaszoltam. Majd lehajoltam az üsthöz és beleszagoltam a tartalmába. – Hmm… egész jó, még várnunk kell 15 percet, amíg elkészül, és csak utána tudok végleges megoldást mondani. Unatkozni viszont utálok, tehát csináljunk valamit. – magyaráztam. A fantáziám természetesen most sem hagyott cserben, csak éppen elég rossz irányba haladt. Ezt az is bizonyította, hogy Liliana mögött megjelent egy hatalmas franciaágy. Még szerencse, hogy háttal állt neki így nem vehette észre. Jézusom, komolyan elment az eszem. Aztán levetettem magam az egyik kanapéra és hanyagul eldőltem rajta.
- Mondom, hogy utálok unatkozni. Van esetleg valami ötleted? – Nekem van! Nem nincs! Dehogynem. Eszedbe ne jusson hülye gyerek! Most miért? Mert nem és pofa be. Nos, igen. Így hangzik, amikor magammal próbálok veszekedni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése