Kiara

Még fél óra. Mondjuk inkább úgy, hogy már csak fél óra. Jobban hangzik, és az így is zaklatott lelki világomat megnyugtatja. Nem úgy, mint a büntető munka amit saját kezűleg végzek! Kiara Wright, egy vastag szivaccsal a kezében pucolja ki az üstöket. És ezt is miért nekem kell csinálni? Mert a szerencsétlen diákok, nem képesek tisztességesen elkészíteni a bájitalaikat. Az összes szerencsétlen félnótást meg kellene büntetni. Levágni a kezüket, amivel rosszul vágták fel a hozzávalókat, eltörni a csuklójukat ami rossz irányba keverte meg a főzetet. Milyen jó ötlet. Én leszek az igazgató, ezt be is vezetem.

- Miss Wright! Miss Wright! Wright kisasszony - kaptam fel fejem a professzor hangjára, majd tekintetemmel rögtön az órát kerestem. Örömmel konstatáltam, hogy lejárt a büntető munka. Panaszt fogok tenni. Még, hogy engem büntető munkára küldenek. Egyszerűen hallatlan.

- Elmehetek, végre? - kérdeztem a professzort, majd ahogy biccentett, felpattantam és már be is csaptam magam mögött az ajtót. Ha egy tanárral kellett egy helyiségben tartózkodnom, még a hideg is kirázott. A lényeg, hogy eltelt ez is.

Délutánra nem terveztem igazából semmit, de mivel holnapra három oldalas esszét kell írnom Bűbájtanból, a hálókörletből utam esőként a Könyvtárba vezetett. Három vaskos könyvvel a kezemben és fekete bőrtáskámmal az oldalamon, siettem végig a folyosókon. Már csak néhány sarok volt hátra, mikor az egyik folyosón, teljes erőmből neki száguldottam valakinek. Mielőtt elehettem volna, éreztem, hogy megragadja valaki a csuklómat és visszaránt. Hálásan néztem fel.

- Legközelebb kinyithatnád a szemed, életveszélyes vagy - morogtam a srácnak, ahogy a pergamen lapokat táskámba gyűrtem. - Mardekáros vagy, nem de bár? - kérdeztem enyhe gúnnyal hangomban, ahogy leplezetlenül végig mértem a srácot. A folyosón egymás mellett indultunk el. Erre csak a mardekár volt. Griffendélesek pedig nem mászkálnak ezen a részen, mert megtalálom átkozni őket, abszolút véletlenül és akaratamon kívül.. - Mi is a neved? - kérdeztem tőle. Öt éve itt boldogítom a professzorokat és diáktársaimat, és ezzel a sráccal, még a klubhelyiségben sem futottam össze. Mondjuk, nem mintha hiányzott volna a tökéletes baráti társaságomból. - Kiara Wright vagyok - mutatkoztam be flegmán és szélesre tártam magam előtt a Mardekáros portrét. Odabent ledobtam magam egy üres kanapéra, és előszedtem a könyveket. Persze a könyvek és a tanulás mindig csak egy megtévesztés volt. Eszem ágába sem volt most megcsinálni, majd valamelyik elsős Hollóhátas sráccal megíratom.