Farkas szemezés, nem tartott túl sokáig. Maga alá rántott. Még mindig szemeztünk, de ekkor megcsókolta a nyakamat és úgy kapkodtam a levegő után, hogy a szivem majd kiugrik a helyéről. Te jó ég mi történik velem!? Ő utána, lemászott rólam és elterült az ágyon.
- Uff.. neki... - Ennyit bírtam kimondani, mert nem tudtam megszólalni. Még a szám is nyitva maradt. Ránéztem a fiúra, és nem tudtam követni a gondolkodását. De azt hiszem, valahol sejtem.. fel keltem mellőle és gyengéden ráültem a derekára, és a melkasára támaszkodtam. Oké.. be kell ismerjem, jó pasi. Sőőt... - Erről, Ethannek nem kell tudni meg Liamnak. Oké? - Kérdeztem tőle, és az elegáns, ruhámat levettem és azon kaptam magam, hogy már egyszáll fehérneműben voltam előtte.
- Még mindig erkölcsösnek tartasz? Vagy megváltozott a véleményed? - Kérdeztem tőle, és ekkor, az arcom közeledett felé. Persze, az ösztöneim nem akartak engedelmeskedni, mert ők úgy vannak nekem, hogy veszekedni akarnak. Ezt sohasem hagyom, magam döntök el mindent, mikor és mit akarok főleg azt, hogy kivel... Ebben még Marcuséknak sincs bele szólása talán csak azért, mert tudok vigyázni magamra. Ha bár egy Naív kislány mindent elhisz, szóval...
Ráadásul apám is itt van az iskolában, szóval nagyon nem kéne találkozni vele... Ki tudja, mit fog mondani rá. Ezzel nem mindig értek egyet. Talán azért is van, hogy Ethan figyel nagyon oda mindenkire, főleg a lányokra hogy ne essen bajuk. De ez már az én életem, ha kell partner akinek elsírhatom a vállán úgyis ők lesznek, addig egy szót se szóljanak. Inkább koncentráljunk a mostani dologra.
- El is felejtettem mit akartam mondani... - Néztem rá és megcsókoltam, majd utána megint vissza ültem kiegyenesedett háttal.
- Uff.. neki... - Ennyit bírtam kimondani, mert nem tudtam megszólalni. Még a szám is nyitva maradt. Ránéztem a fiúra, és nem tudtam követni a gondolkodását. De azt hiszem, valahol sejtem.. fel keltem mellőle és gyengéden ráültem a derekára, és a melkasára támaszkodtam. Oké.. be kell ismerjem, jó pasi. Sőőt... - Erről, Ethannek nem kell tudni meg Liamnak. Oké? - Kérdeztem tőle, és az elegáns, ruhámat levettem és azon kaptam magam, hogy már egyszáll fehérneműben voltam előtte.
- Még mindig erkölcsösnek tartasz? Vagy megváltozott a véleményed? - Kérdeztem tőle, és ekkor, az arcom közeledett felé. Persze, az ösztöneim nem akartak engedelmeskedni, mert ők úgy vannak nekem, hogy veszekedni akarnak. Ezt sohasem hagyom, magam döntök el mindent, mikor és mit akarok főleg azt, hogy kivel... Ebben még Marcuséknak sincs bele szólása talán csak azért, mert tudok vigyázni magamra. Ha bár egy Naív kislány mindent elhisz, szóval...
Ráadásul apám is itt van az iskolában, szóval nagyon nem kéne találkozni vele... Ki tudja, mit fog mondani rá. Ezzel nem mindig értek egyet. Talán azért is van, hogy Ethan figyel nagyon oda mindenkire, főleg a lányokra hogy ne essen bajuk. De ez már az én életem, ha kell partner akinek elsírhatom a vállán úgyis ők lesznek, addig egy szót se szóljanak. Inkább koncentráljunk a mostani dologra.
- El is felejtettem mit akartam mondani... - Néztem rá és megcsókoltam, majd utána megint vissza ültem kiegyenesedett háttal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése