Kissé meglepett, mikor Liliana vetkőzni kezdett. Jesszusom. Ez nem normális.
- Nem, egyáltalán nem változott meg a véleményem. Tudod, ez nem azon múlik, hogy ledobod-e a ruháidat előttem vagy sem. – mondtam gúnyosan. Istenem, hogy némelyik milyen naiv. Ha akarom, majd én megszabadítom a ruháitól és nem kell hozzá segítség. De ilyet nem játszunk. Még hagytam, hogy megcsókoljon, de nem viszonoztam, majd magam mellé gurítottam.
- Nem, nem. Ilyet nem játszunk. Egyébként is. Te nem tűnsz annak a ribanc kategóriának. Ezt akár bóknak is veheted. – mondtam gunyorosan, majd felálltam és beletettem magam az egyik fotelbe. Lehet, hogy Darwin nem tűnik ribancnak, de most nekem pont azokra van szükségem. Akiknek nem okoz nagy gondot, az egy éjszakás kaland pozíció. Egyszer már megjártam, hogy apró darabokban kellett hazaszállítani a kicsi lány szívét, mert nem tudta elfogadni azt ami van.
- Öltözz fel. Aztán ha gondolod, mehetsz is. Mára ennyi volt, de szerintem nincs szükség több korrepetálásra, ha figyelsz a receptre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése