Lora

- Nem.
- És ez?
- Kizárt. Nem.
- Ez annyira... - ámélkodott drága unokanővérem.
- Nem. És mielőtt kivennéd azt újabb ocsmányságot, nem - förmedtem rá a szőke lányra, aki a szekrényem előtt toporgott és egy rakás olyan ruhát halászott elő, amit még anno kaptam apáméktól. Egyik sem volt még rajtam. Nem is tudom, hogy kerülhettek ide. Otthon kellett volna hagynom az összeset. Rebecca természetesen, egyetlen ruhadarabommal sincs megelégedve. Gondolhattuk volna.
Lábaimat feldobtam a falra és elnyúltam az ágyon, majd fejemet lelógatva az ágyról, figyeltem Beccát. Ahogy egy rövid fekete szoknyához ért, hátra dobta mint a többit, de aztán egy halvány rózsaszín undormánnyal a kezében szélesen elvigyorodott, majd vérvörös magassarkú cipőjében eltipegett a fekete, szoknyáért.
- Becca, remélem azokat meg akarod tartani, mert, hogy egyiket se veszem fel, biztos lehetsz benne - kötöttem ki, de mikor már ott ült mellettem és elkezdte lerángatni rólam a kényelmes farmernadrágot, gyilkos szemekkel meredtem rá, majd kapálózni kezdtem. Pálcám után akartam nyúlni, de az ott terpeszkedett Becca zsebében.
- Lora, nem kérdeztem, hogy fel akarod-e venni. Ezt fogod viselni és kész - kötötte ki, majd a farmeromat messzire dobta és kizipzározta a szoknyát. Szemeim a szokott méretüktől, legalább háromszor nagyobbra tágultak és még egy kétségbeesett sikkantás is elhagyta torkomat. Felpattantam az ágyról, immár bugyiban és topban és lefutottam a klubhelyiségbe. Ott aztán Rebeccával kergetőztünk. Vagyis Ő makacsul kergetett engem azokkal a borzalmakkal.
- Lora, ne legyél ilyen. Ezekben csinos leszel. Chris biztos örülne neki - vigyorgott gonoszul.
- Nem randi lesz, fogd már fel. Csak el kell mennem egy kicsit a kastélyből. Vagyis farmer, meg esetleg valami visszafogott felső. De nem az utca sarokra készülök. Téma lezárva. - Most lehet kicsit megbántottam Beccát. Sőt, biztos, hogy megbántottam. Ekkor azonban csak egy ismételt elfojtott sikkantást hallattam, mert éreztem, hogy ruha darabjaim leszakadnak és ujjak kerülnek rám. Nem mertem lenézni magamra. Becky viszont elégedetten bólogatott.
- Rebecca Acerlot Crawford, most vesztetted el mindened - fenyegettem meg a lányt és elindultam felé, de az első lépés után hasra vágódtam. Magassarkú. RAJTAM? - REBECCA! - üvöltésemet szerintem még a Griffendélben is hallották.
- Az a nevem. Nagyon jól áll, már csak smink kell - mondta, majd felhúzott a földről, vagyis húzott volna, de nagy erőkkel lerántottam magam mellé. Erősen megragadtam a karját, majd ridegen néztem a szemébe. - Normálisan akarok kinézni. Értetted?
Egy kicsit megilletődött, majd lassan bólintott. Na, legalább fél tőlem.

- Ez, fényévekkel jobb. - Mértem végig tükörképemet. Egy egyszerű, mégis csinos felső volt rajtam, valamint egy világos farmernadrág és az elmaradhatatlan tornacsukám. Hajamat Zoe kiegyenesítette. Sminket nem engedtem. Az is a kukában végezte, a ruhák mellett.
- Indulhatsz - mondta, majd fáradtan végig dőlt az ágyon.

Gyorsan mentem végig a folyosókon, majd tölgyfa ajtó előtt magamra kaptam ezüst színű, csiillogós melegítő felsőmet, majd kivont pálcával a kezemben, indultam a rengeteg felé. Utáltam a sötétet. Már majdnem ott voltam, mikor nagy erővel csapódtam neki egy fának. Remek. Lora, büszke lehetsz magadra. Szerencsés. Ahogy szétnéztem, csak egy mozgó, férfi sziluettjét láttam, mely felém haladt. Lehunytam szemeiemet, és vártam, hogy Chris jöjjön. Ki más járna itt?