- Nos, kihazsnálom. - Mondtam vigyorogva, majd Ethanről tett megjegyzést. - Ne becsüld alá magad. Ideges és szerintem egy kereső csapatot inditott hogy megkeressenek minket. - Mondtam vigyorogva és elhúztam egy pálca pálca intéssel, a fekete függönyöket. Hmm... a bizsergést érzem és tényleg, nem akarom megbántani, ha bár kis piszkálódás mindenkinek kijár. Szabályát nem biztos, hogy be tudom tartani.
- Nos, gyönyörű estének és napnak nézünk elébe. Nincs kevdem ma órára menni hát neked? - Néztem rá csillogó szemmel, majd levettem a ruháját, és fehérneműben volt hamar, Becca. - Szép vagy. - Mondtam csendesen. Lassan reggeledet. Még mindig, Szokásomhoz híven a hátamon aludtam, mellettem egy csodaszép teremtménnyel. Ahogy oldalra fordultam éppen kinyította a szemét. - Jó reggelt virágszálam. - Mondtam neki mosolyogva, majd kikeltem az ágyból, mert kopogtak. Odamentem az ajtóhoz, és néztem anyám az.
Úgy csináltam hogy ne lássa Becca ki az és anyám sem ki van nálam.
- Igen? Keresnek és nem engedtétek be? Figyelj, az előtérbe bejöhet, aki keres de tovább nem. - Jelentettem ki, majd bezártam az ajtót és felöltöztem. - Becca drágám, öltöz fel majd gyere utánam el kell intézzek valamit. - Mondtam csendesen majd odaléptem hozzá és csókot adtam a szájára.
Kiléptem a szobámból, és a hosszú folyosón mentem végig majd utána a csigalépcsőn lefelé vánszorogtam. Ahogy lejebb mentem már láttam ki az. Anyám sehol nem volt, nem is baj.
Megálltam a lépcső alján és ő is csak nézett, mit keresek itt.
- Hogy kerülsz te ide?
- Nem lényeg. Inkább neked, hogy volt bátorságod, ahhoz, hogy ide gyere.
- Az unokahúgomat veled látták erre jönni, bocs hogy zaklatott vagyok.
- Oh, semmibaj. tudod, valóban itt volt és felemelő érzés volt vele lenni. Képzeld még azt is elmondta, hogy törölted az emlékemet. Rossz húzás volt Denkey. - Biccentettem Illának, majd így szóltam. - Vigyétek le a sötét kamrába gondolkodni a srácot. Túl sokat pofázik abba amit én csinálok és már kezdem unni. - Jelentettem ki és csak a kiabálást hallottam hogy megfogom ezt bánni. Na igen. Mindenki ezt mondja aki meg mer bántani. Gondoltam magamban, majd beleültem anyám székébe, és még mindig nem tudtam akarok e lidérc lenni. Azt láttam, hogy a szépséges szőkeség, vonul levelé a lépcsőn. Fel álltam a székből és oda mentem hozzá.
- Mehetünk, reggelizni? Elintéztem amit kellett. - Mondtam mosolyogva, majd karon ragadtam és elindultunk az étkezdébe ahol máris tálalták, az ételt.
- Nos, gyönyörű estének és napnak nézünk elébe. Nincs kevdem ma órára menni hát neked? - Néztem rá csillogó szemmel, majd levettem a ruháját, és fehérneműben volt hamar, Becca. - Szép vagy. - Mondtam csendesen. Lassan reggeledet. Még mindig, Szokásomhoz híven a hátamon aludtam, mellettem egy csodaszép teremtménnyel. Ahogy oldalra fordultam éppen kinyította a szemét. - Jó reggelt virágszálam. - Mondtam neki mosolyogva, majd kikeltem az ágyból, mert kopogtak. Odamentem az ajtóhoz, és néztem anyám az.
Úgy csináltam hogy ne lássa Becca ki az és anyám sem ki van nálam.
- Igen? Keresnek és nem engedtétek be? Figyelj, az előtérbe bejöhet, aki keres de tovább nem. - Jelentettem ki, majd bezártam az ajtót és felöltöztem. - Becca drágám, öltöz fel majd gyere utánam el kell intézzek valamit. - Mondtam csendesen majd odaléptem hozzá és csókot adtam a szájára.
Kiléptem a szobámból, és a hosszú folyosón mentem végig majd utána a csigalépcsőn lefelé vánszorogtam. Ahogy lejebb mentem már láttam ki az. Anyám sehol nem volt, nem is baj.
Megálltam a lépcső alján és ő is csak nézett, mit keresek itt.
- Hogy kerülsz te ide?
- Nem lényeg. Inkább neked, hogy volt bátorságod, ahhoz, hogy ide gyere.
- Az unokahúgomat veled látták erre jönni, bocs hogy zaklatott vagyok.
- Oh, semmibaj. tudod, valóban itt volt és felemelő érzés volt vele lenni. Képzeld még azt is elmondta, hogy törölted az emlékemet. Rossz húzás volt Denkey. - Biccentettem Illának, majd így szóltam. - Vigyétek le a sötét kamrába gondolkodni a srácot. Túl sokat pofázik abba amit én csinálok és már kezdem unni. - Jelentettem ki és csak a kiabálást hallottam hogy megfogom ezt bánni. Na igen. Mindenki ezt mondja aki meg mer bántani. Gondoltam magamban, majd beleültem anyám székébe, és még mindig nem tudtam akarok e lidérc lenni. Azt láttam, hogy a szépséges szőkeség, vonul levelé a lépcsőn. Fel álltam a székből és oda mentem hozzá.
- Mehetünk, reggelizni? Elintéztem amit kellett. - Mondtam mosolyogva, majd karon ragadtam és elindultunk az étkezdébe ahol máris tálalták, az ételt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése