Christopher

Miután hangszigetelő bűbájt, tett Rebecca a szobájába, unottan figyeltem és hallgattam a szövegelését... hmm... még szerencse, hogy nincsen gyereke... nem lenne jó anya. Ásítottam bele a rideg beszédébe.
- Én Ethanre sosem szoktam hallgatni, ezt megjegyezhetted volna... Tudod, hogy Jessere szoktam hatással lenni... Vágtam bele a mondata közelébe. Nem érdekelt, a csuklyás alak sem akit mondott az egy múltkori üzlet volt, és a napokban találkozom vele ennyi. Gondolkoztam el, a mondatán de mikor azzal jött, hogy a nyomomban lenne, fel pattantam.

- Lehet, de akkor sem vagy az anyám, hogy kövessél... egyszerüen nem teheted! Nem fogok beszámolni a tetteimről és az sem érdekel ha szólsz Jessnek. Tudom, hogy elbasztam és nem gondolkodok, de úgy hiszem meg van az erőm ahhoz, hogy elbánjak a vámpírokkal... ne feledd milyen erővel bírok tesókám.. - Kaccsintottam felé, de mikor elnevette magát én csak a fejemet csóváltam. Idióta nő személy, legszívesebben itt hagynám de nem teszem meg. Miért nem teszem meg? Mert szeretem a testvéremet, még ha hülye is velem együt...

- Milyen? Háát... fárasztó, de nem bántam meg, hogy beálltam. Szeretem. - Mondtam Beccának, majd mikor közölte, hogy azt csinálom amit ő mond... - Nővérkém, álmodozz csak...- Jelentettem ki arra, hogy én nem csinálok semmi olyat, amit ő mondd. - Mellesleg, azért mert élvezem, hogy mindig mindent te tudsz meg utoljára.... - Mondtam neki makacsul, de nem fejeztem be a mondatom. - Ami pedig Ethant illeti, lehet hogy gyűlöli a halálfalókat, de azért bír minket... ez még csak a kezdett hogy megbékélt, talán... - Mondtam elgondolkozva Beccának.