Már körülöttem, mindenkit megöltek egyedül engem hagytak életben.. A hullákat, itt hagyták, és én csak meg voltam illetődve. Ha ezt apa megtudja... frászt kap...
Miért is nem maradtam Zackel? Voltam olyan hülye és idióta... Ebben a pillanatban láttam, hogy a mellettem levő ketrecből helyes megfogalmazásnak számít visznek el egy lányt.... Kiara.. nee... kiabáltam és más hová vitték, vagy nem tom... Ekkor férfi kiabálást, jobban mondva nyüszörgést hallottam. Istenem én innnen ki akarok menni engedejetk ki... - Kiabáltam, de energiám nem volt és kezdett a testem is kihülni.
Picit lehunytam a szemem, amikor a földön feküdve, a vértócsák között amikor ismerős lány hangot, hallottam.
- Becc... - csak hallgattam a mentegetőzését, és Liamot pillantottam meg aki, mint egy tünde komolyan az íjjával és a nyíl vesszőjével őriz minket. - Én is sajnálom, ne..nem kellett volna ezeket a fejedhez vágjam. - Mondtam ki dideregve és reszketve, majd a talárját odaadta és próbáltam hálás szemmel nézni rá... el kell fogadjam, hogy mi lett és azért senkit nem gyűlölhetek....
- Liam, én..
- Tudom, én is de majd megbeszéljük, na gyere... - Mondta, nekem majd felsegített.. Igaz, hogy a térdem valószínűleg eltört, de én a gyengélkedőbe nem megyek az is biztos.
- Christ? Nem láttam, de Kiarát most vitték el mielőtt jöttetek volna. - Mondtam aggódva, majd Chris, fogta és átkarolt és úgy mentünk kifele. Tök jó, hogy a legjobb pillanatban értek ide, de mi lesz ha Christopher tényleg itt van Ekkor két dolgot, kezdtem érezni.. Remeg a barlang és esni kezd az eső... - Földrengés és eső? Mi a!? - Utána esett le, hogy ez Christopher de szerintem Beccáéknak nem esett le.
Túl önfejü voltam és itélkező Beccával szemben aki, mindig minden helyzetben higgadt tud lenni mint én. Hát igen sokat próbálom tanitani vagy legalább tapasztaltot adni Ha már Jessék nem képesek rá.
Mikor kiértünk a barlangból, csak úgy összeestem ki voltam merülve, lehet fáradt voltam.
- Haver, mennünk kell... - Mondta Christopher, majd felkapott és leültett. Rebecca, meg odajött hozzám és ölelni kezdett. Jól esett az ülelése, megnyugtató volt... sajnáltam amiket mondtam már rég megbántam.Viszonoztam az ölelését és puszit adtam a homlokára, amikor valami zajt hallottunk.Marcus, mondta megnézi mi az, és be is ment nem baj legalább Beccával, tudok picit beszélni.
- Figyelj, hülye voltam és nem gondoltam komolyan a dolgokat.. szeretlek és az unokahugom maradsz, sőt... - mondtam neki csendesen, és megnyugvó hangon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése