Ethaneal és Liam

Ethaneal:

Hagytam, hogy hozzám bújjon hiszen megértettem.. Azt hiszem. Végülis melyik lánynak esne jól ha elveszítené az apját? Semelyiknek... Éreztem ahogy ellök Becca, figyeltem rá de nem tudom mi van most. Chrisre néztem és Jesse is eszembe jutott.
- Őőő.. Te Chris. - Kezdtem bele a mondatomba, de láttam Beccát, hogy nagyon fáj neki sok minden..
- Igen?
- Jessiék tudják hogy... ?
- Ahha, Alex nem tér magához.. Jess meg elment Zoéhoz. Az is szép menet lesz. hmm.. Brendonnak kéne szólni de az valószínűleg ünneplés lesz.
- Szerintem majd Liam megteszi.. - Mondtam Chrisnek, majd láttuk, hogy beberohan a leányzó a fürdőbe és magára zárja.. Mi is utána mentünk de dörömböltünk nyissa ki de semmi reakció.
Visszaültem az ágyra vártunk, vártunk vártunk.. Chris fel alá járkált én meg nem tudom egy hangú voltam. Sem szomorú sem, vidám nem voltam csak olyan hullámzó kedélyű.

Igazából én nem ismertem Sebastiant, szóval nem tudom milyen volt csak hallottam róla, egyébként is nem szeretem a halálfalókat, szóval ez is felejtős volt részemről, hogy meg ismerjem. Úgy tudom anya gyűlölte egyszer kikezdett vele, de az már a múlt ez meg a jelen. Szerintem ők nem jönnek el a temetésre. Anya legalábbis. Szokása hívén Turnézik egyszer jönne haza úgy, hogy szabadságra, de közli hogy ő nem mert a rajongók stb jellemző rá na mindegy. Apa az dolgozik szóval tök mindegy mert egész évben találkozunk...

Most már elegem van.
- Rebecca nyisd ki az ajtót, vagy berúgom! Chris nem érdekel, hogy Liam hol van hívd ide most. Now! Go!Go! - Jelentettem ki, majd megvártam míg hoppanál én berúgtam az ajtót és eszméletlenül találtam Beccát. Ez nem normális komolyan..
Elzártam, a hideg zuhanyt, rendbe tettem a fürődt és kivittem az ágyra. Fogtam átöltöztettem, és bedugtam a meleg takaró alá.
- Ébredj fel, Húgi.. ne csináld miért kell eldobni az életedet? Istenem itt vagyunk és segítünk. Ennyi volt. Itt maradok és nem fogsz kirúgni a szobából. Nem hagylak magadra mert képes vagy és kárt teszel magadban. - Jelentettem ki. - Semmi kifogás most én leszek n em az orrodban a fenekedben. Őrzöm az álmodat is. Asszem ha jól tudom Emmáék nem alszanak ma itt vagy kik. Nem tudom a szobatársaidat. Úgyhogy elfoglalom az ágyukat Punktum! - Mondtam szigorú apai hangon esküszöm ha kell előveszem de nem mindig szoktam használni. – Áhh… fivérem, a drága barátnőd épp most készült padlót mosni…-
Mondtam Liamnak aki meg is érkezett, ő csak nézett..

Liam:

Nem hiszem el. Alex elment Zuhanyozni Jesse, Zoéhoz ment nem lesz itt baj. Gondolkodtam el majd fel alá járkáltam a szobában.
Komolyan itt fogom az agyam eldobni. Hazudok mindenkinek csak, hogy mentsem Sebastian bőrét. Normális vagyok én? Persze, hogy nem. Egy Pszichológus kéne ide nekem, mert nem vagyok eszemnél. De nem is érdekel…ami történt megtörtént és tény nem fordítom vissza.

Amikor épp indulni készültem volna, apámékhoz Christopher jelent meg.
- Mi van öcskös?
- Baj.. Becca.. Griffendél.. – Elég volt ennyi és már hoppanáltam is. Persze jókor, mert Ethan már az ágyra rakta az ájult lányt.
Megőrülök, vele nagyobb gondunk lesz esküszöm nem normális. Mit akar ezzel elérni? Néztem Ethanre aki a kijelentést, mondta én egyből ledermedtem. Nem fog itt nekem meghalni.
Fel alá járkáltam továbbra is ideg bajosan, majd Ethan rám szólt fejezzem már abba és üljek le. Néztem gyilkos szemet vele, egy vámpír nem hallgat halandóra.. isten ments. Inkább makacskodtam és tovább járkáltam .
- Az isten szerelmére ülj le! – Kiabált rám, inkán megálltam és a falnak támaszkodva vártam míg a szőke lány magához tér.
Nem is tudom mit csinálnék nélküle, ha meghalna. Szerintem akkor mindenki szeme láttára hipp hopp eltűnnék. Mikor magához tért, én is odamentem, egyből a fejét az ölembe raktam. Ethan leszúrta jogosan Beccát, majd közölte kimegy elintéz pár dolgot majd valamikor visszajön. Kicsit kikészült szegényem. Megértem..
- Mi a fenét akartál csinálni kicsim? Ethannek igaza volt. Ne dobd el az életedet, mert mást megöltek.. – Haraptam az ajkaimra. Na mindegy.
Gratulálok Marcus Liam Darwin ennyit arról, hogy titokban tudod tartani, hogy megölték Sebastiant.. esküszöm, elmegyek diliházba. – Amit, az előbb.. mondtam.. felejtsd el, ne haragudj csak ideges vagyok. – Mondtam Beccának, majd adtam puszit a homlokára. – Ilyet többet ne csinálj kérlek. Jó? – Kérdeztem tőle már barátságosabb hangon.