Még mindig nem tértem magamhoz a kábulattól. Hagytam, hogy könnyeim szabad utat törjenek maguknak. Már egyáltalán nem akartam elrejteni a szívemet markoló fájdalmat. Ahogy valaki felemelt hisztizni és rángatózni kezdtem. Nem tudtam volna fájdalmat okozni senkinek sem, ilyen állapotban. Pedig akartam, mennyire bosszút akartam állni azért, ami apával történt. Soha nem mutattam ki igazán, hogy a gyűlöleten kívül más is éreznék iránta, de most mégis szétvetett a fájdalom ami az egész testemet átjárta. Még nem akartam elveszíteni, nem álltam rá készen. Szükségem volt egy apára, de többé már nem lesz velem. Már alkalmam sem lesz rá, hogy elmondjam neki mennyire szerettem. Már nem... Elmúlt. Soha többé nem láthatom őt.
Szorosan bújtam Ethanealhez. Legalább Ő itt van nekem. Jesse gondolom most is valami nőcske után mászkál és nem tud semmiről. Miért is tudna. Őt soha nem érdekelte, hogy mi van igazából velem, különben ő lenne most itt. Ez fájt.
- El leszek, csak menjetek el. Egyedül akarok lenni - sírtam, majd egy kicsit ellöktem magamtól Ethant. Némán az ágyra hanyatlottam és könnyáztatott arcomat a vörös bársony díszpárnába fúrtam. Még percek múltán is hallottam, hogy ott vannak. Nem akartak elmenni. Pedig most aztán nincs szükségem rá, hogy bárki is vígasztaljon. Egyedül kell lennem, különben megőrülök. Ijedten kaptam fel a fejem, mikor égett szagot éreztem. Meggyulladt a szekrényem. De kit érdekel? Sajnos én nem tudok megégni, sem belehalni a tűzvészbe. De fájdalmat azt okozhat a tűz és talán utána eléggé legyengülök, hogy meg.... Ezt nem hiszem el, Christopher eloltotta. Idióta. Nem baj, felgyújtom a szobámat, ha elmentek. Ellöktem magamtól Ethant, majd minél gyorsabban elhaladva Chris mellett magamra csaptam a fürdő ajtaját. Mielőtt még bármelyikük megállíthatott volna, hogy magamra csukjam az ajtót, bezárkóztam.
- Elmegyek - jelentettem ki, még a csukott ajtón keresztül, habár most egyáltalán nem arra gondoltam, hogy elmegyek anyámékhoz a kúriára, hanem sokkal inkább, hogy elmegyek apám után. Hangtalanító bűbájt szórtam a helyiségre, és romboltam. Nem kellett a pálca, hanyag mozdulattal neki vágtam az ajtónak, majd a tisztálkodó szereket, a parfümöket, az üveg polcokat és a tükröt is szét törtem. Minél jobban fájt, annál jobb volt. Mikor már semmi sem volt a helyén, megnyitottam a zuhanyrózsát és bekuporodtam alá. Hagytam, hogy a hideg átjárja egész testemet, míg el nem sötétedett előttem a világ, és elájultam....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése