Rebecca

Megdöbbenve hallgattam Ethan szavait. Első próbálkozásra, hogy valamit visszaszóljak, nem jöttek ki torkomon a szavak. 

- Néha kevesebbet is törődhetnél némely családtagoddal. Figyelj, Ethan. Nem azt mondom, hogy ne vigyázz mindenkire és segíts ahol tudsz, csak egy kicsit kevesebbet. Mindenki tud magára vigyázni. És nem vagyunk már óvódásak, hogy minden lépésünknél a kezünket kelljen fognod. Szeretünk Ethan, így szeretünk. De ha egy kicsit kevesebbet foglalkoznál velünk, és több időt fordítanál magadra jobban be tudnád osztani az idődet. - Szavaim egyáltalán nem voltak kioktatóak, vagy sértőek. Nem voltam ideges már Ethanre, megszoktam, hogy milyen és így szerettem. Talán még hiányozna is, hogy ha nem mondaná el naponta háromszor a beszédeit. Erre a gondolatra, egy derűs mosoly csúszott ajkaimra. 

- A Halálfalók, nem a családunk. Nem azért vannak, hogy kiálljanak értünk és megvédjenek. A legfőbb értékük, hogy harcolnak, amíg el nem esnek. Akárcsak Sebastian. Én is ezt fogom tenni. Soha nem fogok meghátrálni, mert ezt vállaltam és büszke vagyok arra amit tettem. Christopher meggondolatlan volt, mikor beállt. Nem tudom miért tette. Te is tudod, hogy milyen. Senki nem fogja tudni meggyőzni. De ő nem hinném, hogy az életét is feláldozná azért, hogy Halálfalóként halljon meg - mondtam csendesen, majd Ethaneal mögé sétáltam és egyik kezem vállára tettem. 

- Nem az a kérdés, hogy miért. Hanem, hogy kiért - vágtam rá gondolkodás nélkül a szavakat, miközben álamat dacosan felszegtem. Büszke tekintetem a távolba révedt, nem akartam, hogy Ethannel szembe kelljen néznem. - Azt mondják, aki egyszer ölt, többször is megteszi. És ha ott leszek, hogy meg kell tennem, nem fogok meghátrálni. Christopherrel ellentétben, én az életemet fogom kockára tenni, ha valakit meg kell védenem. És büszkén fogok meghalni Ethan, azzal a tudattal, hogy sikerült amit véghez vittem. Addig nem fogok visszavonulni sem, amíg nem bizonyítottam. Ezért teszem meg... - Utolsó mondatomat már Ethan szemeinek keresztüzében ejtettem ki.