Rebecca

Vigyorogtam Ethanen mikor kijelentette, hogy Christolphernek büntető munkára kell mennie. Esküszöm, hiányzott az elmúlt órákban a parancsolgatása és az "apáskodása". Ahogy Ethan elvette Chris pálcáját, nem bírtam ki, hogy ne röhögjem el magam. Mikor azonban Chris mérges íriszeit rámvillantotta, jobbnak láttam a csendes vigyorgást.

- Nyugi Chris, gyorsan el fog telni - kacsintottam a srácra, majd ledobtam magamat az ágyra. - Jó éjszakát! - köszöntem el a sráctól, majd a plafont kezdtem fürkészni. Mikor bezáródott az ajtó, felkönyököltem és ravaszul csillogó szemekkel pillantottam Ethanealre.

- Szerintem kevés lesz ez a büntetőmunka neki. Soha nem fogja megtanulni, mi a rend - csóváltam meg nagy komolyan fejemet. - Ugye tudod, hogy most te is azt érdemelnéd, hogy valaki elküldjön büntetőmunkára? Mi az, hogy csak úgy, egyedül, sötétedés után, kimész a Tiltott Rengetegbe? Megértem, hogy unatkozol az iskolában, de akkor is. A park is elég nagy és oda legalább nem jöhetnek be se Vámpírok, se Vérfarkasok, se Lidércek és ... - Igen, itt elakadtam. Annyira hirtelen akartam mondani, hogy a Halálfalóknak is távol kell onnan maradniuk, hogy át se gondoltam, hogy bizony két Halálfaló is tartózkodik az iskola területén. Kettő biztosan. Aztán, hogy titokban még kik álltak be a Sötét Oldalra, azt nem tudhatom. - Szóval, ki tudja mik vannak odakint? És te papolsz felelősségről? Gondolj bele, mi lett volna, ha Trixi és Eric nem látják meg, hogy elrabolnak. Akkor nem lennél itt. A Vámpírok megöltek volna, miután az utolsó csepp véredet is lecsapolták. Szóltál egyáltalán valakinek, hogy elmész? Nem? Akkor meg nekem miért kellett mindenről beszámolnom, amit csináltam? - kérdeztem ingerülten. - Most ugye tudod, hogy vesztettél a tekintélyedből Ethaneal? Már nem vagy ugyan az a méltóságteljes prefektus, aki voltál. Egy meggondolalan kisfiú vagy Ethan. Semmi több - vágtam hozzá a szavakat keményen és arcom meg se rezdült. Sikerült érzelmeimet eltüntetnem. Muszáj ezt gyakorolnom. Túl érzelmes vagyok.