Becky

Rebecca

- Ethaneal, már megint kezded? Elmondod, hogy miért kell neked mindig, mindenért patáriáznod? Bármi történik, és társaságban vagyunk, Te jelenetet rendezel - förmedtem rá Ethanre, majd szorosabban simultam Zachez. Végülis, miért ne? Ethan nem az apám, még mindig nincs köze a magánéletemhez. Megértem, hogy csak védeni akar, de ne így tegye, inkább.... Gilbert. Mi az istent keres ez itt? Ijedten pillantottam fel Ethanre, de ekkor megláttam Derek mellett Lilit. Nem. Nem engedhetem. A barátnőm nem szenvedhet, elég ha tanul más hibájából. Ethan is ideges volt. Szinte már könyörögtem pillantásommal, hogy legimentáljon. Megtette.

" Ethan, most nem kell miattam aggódnod. Verát, nem hagyhatod egyedül Derekkel. Maradj itt Zaccel. Foglald le, addig én valahogy kirángatom innen" 

Mielőtt azonban még Verához mehettem volna, Zac elhúzott a pulthoz. 

- Kössz - vetettem oda félfogról, de tekintetemmel Verát kerestem. Neki is miért kell ilyen hülyeséget csinálnia? Van ezer meg egy normális pasi, de neki a Durmsrangos paraszt kell. Megittam az italt, majd enyhe bódulat fogott el. 

- Táncolni? - gondolkodtam el, majd felhúztam, és két karomat átfontam a nyakán. Régen jártam táncra, jó pár évig, így nem esett nehezemre, tangózni. Kéjesen néztem rá, és mikor csípőmet ágyékához érintettem, pimaszul elvigyorodtam és beharaptam alsó ajkamat. Miután hosszas csókunk befejeződött, egy lassú szám következett. Hozzábújtam, majd vállára fektettem fejemet. Ahogy a pult felé pillantottam, egy sötét szempár kereszttüzében találtam magam. Derek ült az egyik bárszéken, arca már kipirult attól a töménytelen mennyiségű alkoholtól, amit magába önthetett. Néztem rá, és láttam, ahogy szenvtelenül végig mér, majd széles és győzelemittas mosoly terül el arcán. Ezt a gesztust, már ismertem. Mikor azon az estén megtette, ugyan így vigyorgott rám. 

Lesütöttem tekintetem, majd átöleltem Zacet.

- Zac, ígérd meg, hogy ma éjszaka, egy percre sem hagysz magamra - suttogtam riadtan a fülébe, majd gyengéden megcsókoltam.