Zack

- Ugyan, ez csak természetes.. nem kell meg köszönnöd. - Mondtam neki csendesen, majd oda ült mellém, hogy mutatni akar valamit. Megfogta a kezem és tegnap előtti napot láttam. Vagyis... Azt láttam, hogy beszélgettünk ugyan, de ez más beszélgetés volt. Utána jött az este felé és berontott Ethan balhézni kezdett, és törölte az emlékemet. Mikor kiszáltunk az emlékből, csak vigyorogtam belülről, de igazából nem tudtam mit mondjak. - Tudom, hogy nem bízik bennem de tudhatná, hogy a közeli ismerőseit nem szándékozom megalázni, bántani... tudod, ez nálam alap. És tényleg van kishúgom csak ő Beautixonos. Ennyire, csak ismerne az unokatesód na mindegy. - Mondtam fejcsóválva, majd kaptam egy puszit a szám szélére és láttam, hogy indulni akar Becca.

- Kérlek, ne menj... Lehet az ember akármilyen személyiség, farkas vámpír halálfaló lidérc.. nem mindegyiktől kell félni, mert van köztük jók is. Szerintem ezt te tudod a legjobban. Tudom, hogy fáj amit elmondtam neked. Sajnálom, de jól tettem így a lelki ismeretm tiszta. Szerinted, mit tennének veled a lidércek ha meglátnak egyedül az épületben? Főleg bocs, ott van Illa képes és megölne téged ha nem vagyok melletted. láttam és éreztem a dühét. Nem engedem, hogy elmenj. - Mentem oda, hozzá és a falhoz hátráltattam Beckyt. Egyik kezemmel a feje fölött támaszkodtam, másik kezemmel az arcán simítottam végig, gyengéden és megcsókoltam. - Miss Crawford. Volna kedve velem töltené ezt az estét? - Kérdeztem tőle, majd megfogtam a derekát, és az ágyhoz sétáltunk. Ott lefektettem és Én voltam felette. Nyakánál apró csókokat, leheltem. Nem volt most bennem rossz szándék, csak a szokás.
- Nem is akartál elmenni? - Kérdeztem pimaszkodva, tőle, majd a lábánál megcsikiztem. - Nocsak, ha csikis vagy nem bírod a hét fogást ki. - Vigyorogtam rá, mint a tejbetök.